Valamiért szerintem mindenki teper. Te például, mint már említetted, az igazságért. Én meg próbálok a szeretetért teperni. Valaki meg azért teper, mert számára a legfontosabb a mennyország. Nem látok különbséget e háromfajta teperésben. Te igen?
Nem gondolom, hogy ezeknek a céloknak az eléréséhez feltétlenül önzésnek kell társulnia.
Assisi Ferenc mellé is még jó sok szentet fel lehetne sorolni...

Szerintem nincs olyan, hogy fütyül Istenre, és mégis jó az ember. A jóság Istentől ered. Legfeljebb nem mindenki veszi észre, honnan került belé az a nagy jóság. De ha valaki a szívében megismeri Istent és mégis fütyül rá, az nem lehet jó... az fájdalmat okoz Istennek. Isten azért teremtette az embert, hogy szeretetkapcsolatra lépjen vele. Ha valaki fütyül rá, az fájdalmat okoz neki. Ha valaki képmutató módon úgy tesz, mintha, mert ezzel el akar érni valamit: pl. a mennyországot, azon átlát Isten. Valóban nem a számítás kedvéért kell teperni. Hanem azért, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljunk.

Akikről írod, hogy szerinted ők a legméltóbbak az üdvre, azokat a katolikus egyház anonim keresztényeknek hívja, és az egyház szerint is valóban méltók az üdvre.

Senki sem veszett el a Jézus előtti időkből, ha méltó volt az üdvre, mert Jézus alászállt érte a poklokra.