Hitről és szeretetről kevésbé, de reményről tudok értekezni, mert utóbbit tudni vélem micsoda és bizonyos vagyok abban hogy olyanom van nekem.
Azt remélem hogy nem szűnök meg létezni, azaz létezésem nem szűnik meg, hanem visszatér az eredethez, öntudatomra ébredek egyszer a transzcendens univerzumban, azaz akkor ismerem fel hogy egy vagyok, azonos vagyok vele. Nem hiszek ebben, hanem remélem. S ez a bizonyos transzcendens létező univerzum, mely mindennel egy, mindent áthat, a panteizmus lényege.