MÉG A TITOKZATOS FÉMFEJEKRŐL...


Odin aranyból készült jósfejéről azt mondták, birtokolta "Kelet minden bölcsességét". Azt tudom, hogy az egyiptomi titkos városban, a falakkal körbezárt Héliupoliszban az alkimista tevékenységek mellett valamiféle "mozgó-szobrok" gyártása is folyt, melyeket a papok arra használtak, hogy az alkimista anyagok gyártásában és a föld alatti munkálatokban segítségükre legyenek. Miután nem jött többé a Főnix, elvesztették funkcióikat. Már csak javítgatni tudták őket és legfeljebb templomi kegytárgyat csináltak belőlük. Ez a beszámolók korából világosan látszik: a legrégibb leírásokban ezek a sajátos automaták, mozogtak, beszéltek, "izzadtak és könnyeztek" (?), majd később már csak lépegettek, végül már csak bólogattak...

A héliupoliszi kígyópapok másik terméke az ún. "beszélő fejek" voltak, de nem pontosan tudni, hogy mire használhatták ezeket. Azt tudjuk, hogy mikor ezek avatatlan kezekbe kerültek, főleg jóslásra használták őket. Érdekesek a középkori arab alkimisták feljegyzései, melyek többször hivatkoznak valamiféle "aranyfejre", anélkül hogy bármit elmagyaráztak volna róla, de ha belegondolunk, logikus, hisz a helyi koptoktól örököltek bizonyos hagyományokat a régi Egyiptomból, másrészt teljesen szabadon rombolhatták le az ősi templomokat és azok kazamatáit. Bizonyára találhattak legalább egy, héliupoliszi fémfejet. Egyébként ezek a fejek, hol aranyból, hol bronzból, hol meg vasból készültek...

A középkori arab írások beszámoltak egy híres kairói varázslóról, akit El-Ghirbynek neveztek, akinek volt egy ilyen arany feje. El-Ghirby fő elfoglaltsága az volt, hogy rejtett kincsek után kutatott! Az aranyfejről pedig azt mondták, hogy válaszolt a kérdésekre, s maga El Ghirby is járatos volt az alkímiában...

Európában is felbukkantak ilyen fémfejek, rendszerint vasból készültek, és mindig egyházi méltóságok vagy híres alkimista tudósok szerzik azt meg, mint Virgilius nápolyi püspöknek, Enrique Villena spanyol tudós és alkimista (15. sz.) vagy Roger Baconnak és így tovább... Egyértelmű, hogy ezek nem Európában és abban a korban készültek, hanem olyan zarándokok vagy kincsrabló-expedíciók hozták el, akik a Szentföldre mentek és útba ejtették Egyiptomot, ami akkoriban szinte általános szokás volt... Úgy tartják, hogy a templomosok ilyen mágikus fejek segítségével tartották egymással a kapcsolatot, de Orpheusz is Egyiptomból vitt magával egy beszélő fejet, melyet Leszbosz szigetén őriztek. Hozzáfordultak tanácsért és jövendölésért.

Héliupoliszba talán a híres Min isteni herceg hozta a "Fej" prototípusát, akit a görögök Perszeusszal azonosítottak, sőt a pelaszgok révén ismerték a nyugati kaland hagyományát is. Valójában az ő történetét meséli el Homérosz, hisz Perszeusz mítoszából is kitűnik, hogy előbb É-Afrikán és az Atlasz-hegységen át nyugatra ment, majd innen északnak, behatolt egy hüperboreaszi várba, onnan elrabolva valamit, Atlantisz egy szigetére, Szarpédonra utazott, elhozva a Gorgó-fejet, amit a három Gorgó őrzött, és abban az ókori mitográfusok (mint Palaiphatosz) egyetértettek, hogy a Gorgó-fő egy atlanti-óceáni szigeten volt. Innen hozta Egyiptomba, s a deltai megálló után a másik nagy beavató városba, a déli Khemmiszbe ment, ahol a csodálkozó régészek kiásták Min herceg predinasztikus, azaz még a Ménész előtti időkből származó hatalmas kőszobrokat, melyek Min istent ábrázolták, pedig korábban azt hitték, hogy a monumentális kőszobrászat vagy ezer évvel később, az Óbirodalom idején indult csak meg...

K. Koutrouvelis számításai szerint Perszeusz i.e. 3285 körül született, ami szintén mellettünk szól, és az, hogy a mítosza az egyik legrégibb a görög mítoszok közt...
Az én értelmezésemben a Gorgók, démonikus papnők vagy királynők. Szerepük analóg a sok régi történetből ismert papnőkével, akik atlanti szigeteken éltek. Eredetileg az atlantiszi misztériumok őrei és pártfogói. Rémséges álarcot viseltek, hogy elijesszék az avatatlanokat. Ők voltak hívatva őrizni a Gorgó-főt... Az eredetileg gyönyörű lány, Medúsza alakjában sem nehéz felfedeznünk az ősi Atlantisz királynőinek őstípusát, szerepe analóg az egyiptomi "Nyugat Királynőjével", Hathórral...
Perszeuszról még annyit, hogy a pelaszgok szerint az Argoszban lévő hellenikoni piramis (i.e. 3300 körül épült) közelében született. Anyja, Danaé, a napisten papnője volt, akit egy titkos földalatti város bronzból épített nemzőszobájában tette magáévá istene. S hogy a Gorgó-főnek számos technikai tulajdonsága volt, arra mi sem jobb bizonyíték, hogy a leírások szerint két oldalán vékony csövek lógtak ki belőle, melyeken át valami roppant különleges folyadékot "gyártott"...




A maya szent könyv, a "Popol Vuh" többet is mond az automata fejekről: Jaguárszarvas egy mesterséges fejet készített a Vadász testére. De honnan kapta az agyat? „Az agy a mennyeiektől jött. Az Ég Szíve volt. Egylábú Villanás szállt le, ő szállt le a Denevérek Házába. Bár nem volt könnyű, befejezte az arcot és ismét jó volt, szépnek látszott a bőre. S valóban beszélt.”
Értitek már, mire céloztam, hogy miután nem jelentkezett többé a hatalmas főnixmadár, lealkonyult a héliupoliszi "automata fej" gyártás is...