1791. Megmagyarázhatatlan csoda menti meg a kegyképet a salétromsav pusztításától, a képkeret tisztítása közben u.i. a sav ráömlött a kép nagy részére, ám csak halovány vízfolt-szerûség nyoma maradt hátra.


1921. november 14. A kegyképet ismét isteni csoda menti meg. Egyházellenes szabadkõmûvesek a kegykép alatt egy csodálatosan díszített hatalmas virágcsokorba elhelyezett bombát robbantanak. A délelõtt fél 11-es misére idõzített pokolgép pusztításában még a kovácsoltvas feszület is meggörbült, de a kép vékony üvegével együtt ép maradt a törmelékek között. Személyi sérülés nem történt. A bazilika bejáratánál üveg alatt õrzik a kovácsoltvasnak egy formáját vesztett, összegörbült, szobrászozott kovácsoltvas szépségétõl megfosztott "bûnjel" darabját.

1929. Alfonzo Gonzalez mexikói fényképész, többszörös nagyítás során a Madonna szemében egy férfiarc tükrözõdését fedezi fel. Az egyházi hatóság 30 éves hírzárlatot rendel el a felfedezéssel kapcsolatban. Azt csak az érsekség titkos levéltára megnyitásakor tudja meg a világ, mi történt és történt-e valami ez alatt az idõ alatt!

1936. Elsõ lépések a látnok boldoggá avatása ügyében. Félévenként megjelenõ lapot adnak ki "Juan Diego" címmel. Megkezdõdnek az elsõ korszerû tudományos vizsgálatok. A Mexikóban élõ Fritz Hahn professzor két rostszálat vesz ki a kép anyagából; egy pirosat és egy sárgát azzal a céllal, hogy a Heidelbergben mûködõ Nobel-díjas Richard Kuhn professzorral megvizsgálják. Az ajánló levelet Marcelino Junco, a mexikói egyetemen az organikus kémia osztályát vezetõ kémia professzora írta német kollegájának. A Nobel-díjas tudós vizsgálatának eredménye káprázatos, mert a többször megismételt analízis során sem a Madonna-kép rostszálain, sem magukban a rostokban semmiféle festék nyomai nem fedezhetõk fel!

1946. Festõk és restaurátorok hosszas vizsgálódásaik - szenzációs mûvészi kritika! - végeredményeként egyhangúlag megállapítják, hogy a kegyképen nincs ecsetnyom.

1950. május 29. S. Carlos Salinas Chávez grafikus, erõs nagyító alatt vizsgálja a Madonna arcának kinagyított képét és felfedezi, hogy a jobb szem pupillája egy szakállas férfi arc- és mellképérõl árulkodik. Az óriási esemény Luiz Marie Martinezt, Mexikóváros érsekét egy kutató bizottság sürgõs megalakítására ösztönzi. Négy évi munka után 1955. december 11-én drámai nyitóbeszéd keretében nyilvánosságra hozza a székesegyház fõpapja, hogy a látnokról készített korabeli festményekkel való összehasonlítás kétséget kizáróan mutatja, miszerint a Szûzanya szemében maga Diegó látható. A látnokról készült legrégibb festmény 1533-ból való.