:-)))

FUVALOM

Az őszi lombok illatát
szobámba hozza be a szél
s leteszi mint egy kosarat

Weöres Sándor

:-)))

Repülőt gyárt Jani, Feri,
köszörül, kitalál.
Kicsi Kati nézegeti,
ide áll, oda áll.
Sátrat épít Jani, Feri,
kalapál, kiabál.
Kicsi Kati nézegeti
ide áll, oda áll.

Varrogat a Teri, Bözsi,
jár a tű, a fonál.
Kicsi Laci nézegeti,
ide áll, oda áll.
Főzöget a Teri, Bözsi,
van ebéd, tele tál.
Kicsi Laci beleszagol,
ide áll, oda áll.

Weöres Sándor

:-)))


VACKOR AZ ÓVODÁBA ÉRKEZIK

Hej, óvoda, óvoda,
de fényes az ablaka,
de tágas az ajtaja,
de szép tiszta minden terme,
zsibong a sok
gyerek benne;
olyan, mint egy kacsalábon
forgó, ékes palota.

Hej, óvoda,
óvoda,
de sok gyerek
jár oda:
Katona Anna - egy,
Varga Bence - kettő,
Pór Jutka — három,
Fazekas Marci — négy,
Fazekas Eszter - öt,
Domokos Matyi - hat,
Vas Pista - hét,
Pengő Gyöngyi - nyolc,
Fodor Dávid - kilenc,
Kováts Vicu - tíz,
tíz,
tíz,
tiszta víz,
sok gyerek,
sok cseprő-apró,
ahová indult a boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
híres,
neves,
nevezetes,
piszén pisze kölyökmackó.

Ha elindult
valahára,
megérkezett
nagy sokára,
odaért az óvodába
a csöpp, piszén pisze mackó —
megállt az apjával akkor
a tárt ajtó előtt Vackor,
s nem tudta, hogy mi fán terem
s hogy mire való az ajtó.

Nézi,
nézi,
nézegeti,
tányértalpát emelgeti,
a kilincset végignyalja;
az üveget karmolássza,
hétszer körül-
kerülgeti,
a lábtörlőt
markolássza,
kóstolgatja,
majd lenyeli,
de nem tudja,
hogy a csengd
mire szolgál az a zengő,
nem tudja a csöpp mihaszna.

Nagyot nevet
Vackor apja,
s így kiált fel:
- Kutya brumma!
Ide hallgass,
kölykem, Vackor!
Csöngetek egy messze hangzót,
s tüstént kinyitják az ajtót,
aztán szépen besétálunk,
be az óvodába akkor!

Úgy is tettek.
Becsöngettek.
Szólt a csengő,
messze hangzó,
s tüstént kinyílott az ajtó.

És besétált akkor az apjával Vackor.


VACKOR BEMUTATKOZIK A GYEREKEKNEK

Hej, óvoda, óvoda,
az volt ám csak a csoda!
Mint valami kacsalábon
forgó, ékes palota.
Kinyílott az ajtaja,
fénylett szárnyas ablaka,
ragyogott sok
fényes terme,
zsongott a sok
gyerek benne:
Katona Anna — egy,
Varga Bence - kettő,
Pór Jutka - három,
Fazekas Marci - négy,
Fazekas Eszter - öt,
Domokos Matyi - hat,
Vas Pista - hét,
Pengő Gyöngyi - nyolc,
Fodor Dávid - kilenc,
Kováts Vicu - tíz,
tíz,
tíz,
tiszta víz,
s ahogy állt köztük a boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó,
az az apró,
azt se tudta:
kicsoda,
azt se tudta:
micsoda,
ki az apja,
ki fia!

Meleg volt a bunda rajta,
foghatta mancsát az apja,
szégyen ide,
szégyen oda,
elsírta magát az apró,
lompos,
loncsos
és bozontos,
híres,
neves,
nevezetes,
piszén pisze kölyökmackó.

Ajjaj,
jajjaj,
haj jaj jaj!
Most lett még csak
csuda zaj!
De még milyen messze hangzó!
Ahogy a terembe lépett
az a híres,
nevezetes,
síró,
rívó,
piszén pisze kölyökmackó.

Vackor apja
így szólt akkor:
- Héj, gyerekek,
figyeljetek!
Ez a síró kölyökmackó
az én kicsi kölykem,
azaz:
az én pici fiam,
Vackor!
Ne nevessetek hát rajta,
azért bömböl a mihaszna,
mert még nem járt óvodában.
Örökösen
erdőn kószált,
barlangunktól
messze bóklált,
most lett ember igazában!
Aszondom hát:
kutya brumma,
igaz mackószívet takar
ez a boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos, bundásságos barna bunda!

Elhallgat a sok gyerek,
már csak Vackor pityereg,
szipog,
szepeg,
s csöpp mancsával
maszatolja el a képén
a keserves könnyeket.
Aztán sóhajt:
- Hóha, hó!
Fára mászni
vóna jó!

Szól az óvó néni akkor:
- Gyere bátran,
kicsi Vackor!
Nyújtsd ide a csöpp kezed
Mondd meg, kedves,
honnan jöttél,
hány éves vagy,
hol születtél,
mondd meg szépen,
merre jártál,
hol kószáltál,
hol bóklásztál,
ne félj itt, te piszén pisze,
gyere bátran közelebb!

Közelebb lép akkor,
s csak ennyit mond Vackor:

- Brumma, brumma,
hóha, hó!
Fára mászni
vóna'jó!
Az én körmeim nagyok,
öt és fél éves vagyok,
sűrű, sötét rengetegben
egy szép napon megszülettem
örökké csak erdőn jártam,
ott kószáltam,
ott bóklásztam,
magasságos fákra másztam,
barlangokban bújócskáztam,
szagos fűbe heveredtem,
mikor pedig
éhes voltam,
finom érett
vackort ettem.
De már erdőn
nem tekergek,
apát,
anyát,
nemzetségem atyafiát
csavargással nem ijesztek.
Hadd járhassak óvodába,
ilyen csudás palotába,
meghálálom,
ha nem, akkor
ne legyen a nevem Vackor!

A gyerekek
körbefogták,
s a kis boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackót
nagy vihánccal átkarolták:
Katona Anna - egy,
Varga Bence - kettő,
Pór Jutka - három,
Fazekas Marci - négy,
Fazekas Eszter - öt,
Domokos Matyi - hat,
Vas Pista - hét,
Pengő Gyöngyi - nyolc,
Fodor Dávid - kilenc,
Kováts Vicu - tíz,
tíz,
tíz,
tiszta víz.
sok gyerek,
sok cseprő-apró,
és közöttük brummogatva
ott táncolt az a csöpp boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó.

És ott maradt akkor
óvodásnak Vackor.

Kormos István

:-)))