Egy feljegyzést olvasok a lourdesi csodás gyógyultakról. A blogba is felvittem belőle részleteket:

http://hitbeke.blog.hu/2010/08/23/csodas_gyogyulasok_lourdes

Egy helyütt azt írják, egy félig kómában lévő beteg gyógyult meg. Nála akkor és ott a hit biztos nem játszhatott nagy szerepet, hiszen nem is volt szerintem teljesen öntudatánál:

48. Rose MARTIN -- Nem a ráké az utolsó szó


Leánykori nevén Pérona, 1901. március 28-án született, Nizzában
(Franciaország) élt. 1947. július 3-án, 46 évesen gyógyult meg. 1949.
május 5-én Rémond érsek úr, Nizza érsek-püspöke által elismert csoda.
1998-ban hunyt el.

A halál ott támadta meg Rose-t, ahol életet adott. Az ôt sújtó
méhnyakrák napról napra terjed. A műtét, melyen 1946 februárjában esett
át Nizzában, egyáltalán nem oldott meg semmit. 1947. június 30-án félig
kómában érkezik meg Lourdes-ba. A harmadik megmártózás után hirtelen
felkel. Nincsenek fájdalmai és úgy viselkedik, mint akinek semmi baja,
kivéve, hogy az utóbbi hónapokban nagy mennyiségben szervezetébe
fecskendezett morfiumtól továbbra is gyenge. De tudja, hogy ô nyert: az
élet kerekedett felül. Rose tíz hónap alatt 17 kg-ot hízik. Miután az
orvosi bizottságok vizsgálatán átesett, mint mindig, most is az egyházi
hatóságon a sor, hogy elismerje a csodát. Ez azonban késik. 1958.
március 17-én Théas püspök úr, Tarbes és Lourdes püspökének sürgetô
kérésére Rémond püspök, Nizza püspöke kijelenti, hogy
,,megbizonyosodott róla és elfogadta a Kánoni Bizottság 1949. május 5-i
következtetéseit'' , és igazolja hogy, ,,ami e gyógyulás során történt,
az valóban csoda.''

http://www.piar.hu/pazmany/k465.htm