Ez a kutya egy édes kis angyalfalat! 48 óra alatt illeszkedett bele lazán a családunkba, szobatiszta, nyugodt, többé-kevésbé már a behívásra is reagál (és nem szabad túl sokat elvárni, hiszen csau-ivadék, így minden parancs esetén elöbb elgondolkozik, hogy van-e értelme annak, amit gazdi akar, és csak azután cselekszik :DDD ). Csak egy gondom van vele: kicsit túlságosan is ragaszkodó! Alig indulok fel az emeletre, ott lohol a nyomomban, lefele ugyanúgy, pedig nem kéne olyan sokat lépcsöznie, azt mondta a tenyésztö. Vinném ölemben, de azt meg utálja, és ha fel akarom venni, akkor elöbb el kell kapni, kutyussal fogócskázni nem szeretek. Meg sokszor ugye nem is szabad a kezem. A lépcsö melletti rámpát, amit direkt ezért építettünk oda, felfelé használja, lefelé nem, attól fél. Szóval ez még nem megoldott.

És most egy rövid óda a tenyésztönkhöz: fantasztikusan csinálta a dolgát! Kicsikénk autózni tud, pórázon járni, és gyakorlatilag szobatiszta. És szombaton múlt 9 hetes!!! A tenyésztö iszonyúan sokat dolgozott a hat kis kölyökkel, és az hogy törzskönyvezve, oltva meg féregtelenítve, meg chipezve, hát az magától értetödö, de a kölyökátadás napján ott volt a kutyusok papája is, így öt is megismertük, nemcsak a mamát. És mikor eljöttünk, kaptunk pórázt, hámot, alomszagú párnát, meg még egy nagy bevásárlókosárnyi különféle kutyakaját is, nehogy éhen maradjon a kis gyönyörü! Annyira hálás vagyok ennek a nönek! Hadd álljon itt a neve is: Frau Müller-Bär, Brombachtalból (Frankfurttól kb. 40 km délre).