"Tehát kérdem én mi világított mikor még sem csillagok sem egyéb fényforrás nem volt?"
Hogyan tudott Isten fényt előállítani az első napon, ha az égitesteket csak a negyedik napon alkotta meg?
A 16. versben ’megalkotásnak’ fordított héber szó nem ugyanaz, mint a Mózes első könyve 1. fejezet 1., 21. és 27. versében előforduló ’megteremt’ ige megfelelője. ’Az ég’, melybe az égitestek is beletartoztak, már jóval az „első nap” előtt lettek megteremtve. Fényük azonban nem érte el a föld felszínét. Az első napon „világosság lett”, ugyanis a szórt fény áthatolt a felhőrétegeken, és láthatóvá vált a földön. A föld forgásából eredően így váltakozni kezdtek a nappalok és az éjszakák (1Mózes 1:1–3, 5). A fényforrások a földről nézve ekkor még nem voltak láthatók. A negyedik teremtési időszakban aztán figyelemre méltó változás történt. A nap, a hold és a csillagok immár ’megvilágították a földet’ (1Mózes 1:17). Isten abban az értelemben ’kezdett hozzá a megalkotásukhoz’, hogy most már a földről is látni lehessen őket.
w041/1/28
Az első és a negyedik „nap”
Úgy tűnik, hogy a föld már a hat „nap” vagy időszak előtt, a konkrét teremtési műveletek kezdete előtt a nap körüli pályára megalkotott bolygó volt, melyet víz borított. „Sötétség volt a vízből álló mélység színén” (1Mózes 1:2,
NW ). Ezen a kezdeti ponton valami — talán vízgőz, egyéb gázok és vulkáni hamu keveréke — bizonyára megakadályozta, hogy a napfény elérje a föld felszínét. A Biblia így írja le az első teremtési időszakot J. W. Watts fordítása szerint: „Ezután Isten ezt mondta: »Legyen világosság«; és fokozatosan világosság lett”, azaz a fény elérte a föld felszínét (1Mózes 1:3).
Az a kifejezés, hogy „fokozatosan . . . lett”, pontosan visszaadja azt a szóban forgó héber igealakot, amely egy fokozatos cselekvést ír le, melyhez időre van szükség, hogy befejeződjön. Aki tud héberül olvasni, körülbelül 40-szer találja meg ezt az igealakot a Mózes első könyve első fejezetében, és ez a fejezet megértésének a kulcsa. Amit Isten elkezdett egy teremtési időszak vagy korszak jelképes estéjén, az fokozatosan világosabb, azaz láthatóbb lett annak a „napnak” a reggele után. Azonkívül, ami az egyik időszak alatt elkezdődött, annak nem kellett teljesen befejeződnie akkorra, amikor a következő időszak megkezdődött. Ennek szemléltetéséül: az első „napon” fokozatosan kezdett világosság lenni, a nap, a hold és a csillagok mégis csak a negyedik teremtési időszakban váltak láthatóvá (1Mózes 1:14–19).
ct93-95
