másik:

sokunk elött ismert probléma az, hogy az éphatok igen nem határidő tartó szervezet. ennek vannak valós és nem valós okai, de ez mindegy is, lényeg h ha az ügyfél úgy tudja, hogy 60 napon belül meg kell(ene) kapnia az engedélyt, akkor hiába indokolgat az éphat, a 100-150 nap sok.

tehát adott volt egy városi építési hatóság, aki piszkosul nem tartotta be a határidőket. és nem is objektív okokból, hanem középvezetői döntés illetve trehány ügyintézői munkavégzés miatt. néhányan lázadtak ellene, néhányan híres emberekre hivatkoztak (ez általában hatott), de a többség szép csendesen várakozott. a tervezők a megbízáskor már eleve felhívták ügyfél figyelmét (akik viszont zömében az engedélyt "tegnapra" szerették volna), hogy sajnos az a 60 nap jó lesz 90-100-nak is :(

na, itt is volt néhány kolléga, aki megunta. van a ket-ben (közigazgatási eljárási törvény) egy rész, ami kimondja, hogy a jogra irányuló kérelmet megadottnak kell tekinteni, ha a hatóság a rendelkezésére álló időn belül nem hoz róla döntést és ennek tényét az ügyfél kérelmére az eredeti kérelemre fel kell jegyezni. ezt kihasználva, mikor lejárt a 60 nap bebaktattak az éphatra és szóban kérték a kérelemre való feljegyzést. nem részletezem ügymenetet és kezdeti "szóváltásokat", de lényeg az, hogy ilyenkor (szóbeli kérelem) jegyzőkönyvet kell felvenni, ehhez elő kell venni (soxor előkeríteni) kérelem anyagát. majd erről a jegyzőkönyvről értesíteni az ügyfelet (hisz nem ő, hanem csak meghatalmazottja járt el). na ezt a jegyzőkönyvet másnap beadták ügyfélszolálaton az építéshatóságnak címezve, de a jegyzőnek. (ez szintén dupla iktatás volt ott, a hozzá tartozó hozom-viszemmel együtt). ott egy hónap sem telt el, és sorra keztek kizúdulni engedélyek... innentől kezdve - függetlenül hiánypótlástól, adatbekéréstől, meg minden egyéb kutya fülétől - gyakorlatilag nem volt olyan kérelem, amiben 60 napon belül nem született döntés.