"Az itt töltött nyolcvan év alatt a kísérői nem érzékelték az idő múlását.
"
Ez meglehetősen zavarba ejtő, lévén erre fogok utalni majd a 'szövéssel' kapcsolatban is. Mindenképpen érdemes volna összegyűjteni az összes fellelhető legendát ezekről a fejekről (már én is beléjük botlottam 1-2 helyen).

Ezzel kapcsolatban megemlítenék még egy 'varázslót', nekem egyből ő jutott eszembe, amikor Orpheusról írtál, ő pedig: Odin. Úgy hiszem több párhuzamot is találhatunk e két személyiség között, ez is megérne egy külön kis tanulmányt. Itt most csak néhány a témába vágó motívumot említek meg, és egy lehetséges közvetlen kapcsolatot Orpheusszal.

Bevezetésnek idézzük Saxo Grammaticust:
"Voltak a régiek közt bizonyos emberek, képzettek a varázslásban, Thor, névszerint, és Odin, és sokan mások, akik igen találékonynak mutatkoztak csodás trükkök kitalálásában; és ezek, megnyerve ezzel az egyszerű emberek elméjét, isteni rangot követeltek maguknak"

Aztán: "...Odin felfüggesztette ezeket [saját arany képmásait], és felállította a szobrot egy alapzatra, amit csodás képességeinek segítségévével képessé tett arra, hogy beszéljen, ha egy halandó megérinti."

Fő forrásunk azonban Snorri Sturluson Ynglinga Saga-ja, aminek segítségével vázlatos képet alkothatunk Odinról:

"Odin hatalmas és messzeföldet megjárt harcos volt, sok királyságot meghódított, és oly eredményes, hogy minden csatában mellé állt a győzelem."
A saga elmondja, hogy nagy utazó is volt, hosszú-hosszú évekre elhagyta királyságát messzi földekre vezetett expedíciókra, és távollétében testvérei uralkodtak.

Aztán:
"Odin értett ahhoz a művészethez is, amiben legnagyobb hatalom lakozik, és amit ő maga is művelt; nevezetesen, amit mágiának hívnak"
A szöveg részletesen értekezik Odin mágikus hatalmáról, ezek közül egy igazán érdekes:
"...Elfogták Mime-t, és mindezek miatt lefejezték, és elküldték azt az Asa-földieknek. Odin vette a fejet, bekente gyógynövényekkel úgy, hogy az ne rothadjon meg, és varázsénekeket szavalt felette. Ezáltal hatalommal ruházta fel e fejet, hogy az beszélt hozzá, és felfedett előtte megannyi titkot."

"Odin magával hordozta Mime fejét, ami tájékoztatta őt más országok hírei felől."
Más kapcsolata is volt azonban Odinnak Mímirrel(Mime): Odin a Mímisbrunnr-nak ("Mímir kútja") áldozza egyik szemét (nem tudunk megszabadulni ezektől a kivájt, feldarabolt stb. szemektől...), hogy ezáltal nyerjen profetikus varázserőt. Az ilyesfajta mágikus áldozat azonban nem szokatlan Odintól, hisz tudjuk, 9 napig függött 'keresztre feszítve' az Yggdrasilon, lándzsájától átdöfve 'áldozván magát magának' (deja vu, valaki?), hogy megszerezze a Rúnák titkos tudományát.

Mindez azonban még csak 'mágikus' kapocs lenne Orpheushoz, ekkor azonban ezzel a nem kevéssé megdöbbentő állítással áll elő Snorri a Gylfaginning-ban:
"Aztán a föld közepén építettek maguknak egy várost, amit Ásgard-nak neveztek el; az emberek Trójának hívják. Ott éltek az istenek és fajtájuk; és sok szóbeszéd meg mese jár róluk."
Amiről is így a kommentár: "Snorri Asgard helyének Tróját teszi meg, a föld közepét. Körülötte volt 12 királyság, 12 fővel az élükön. Egyikük, Múnón, Priamosz lányát vette el, Tróán-t, és lett egy fiuk, Trór, amit Thor-nak ejtettek ó-norvég nyelven. Ez utóbbi trákiában nőtt fel. Tizenkét éves korára fehérebb volt az elefántcsontnál, haja aranynál világosabb, és tíz medvebőrt tudott egyszerre felemelni. Fia, Odin, népeket vezetett az északi földekre, ahol feleségeket vettek és számtalan gyermekük született, és benépesítették az egész északot az Ázokkal."

Odin mintha egy Orphikus trák varázslóba oltott árja Aineász volna...
(Az illusztráció: 'Trák leány Orpheus fejével lantján' Gustave Moreau-tól)