A történet láthatólag a klasszikus "Grál-őrzőhellyel" operál, mintát követi: ami vagy egy liget a tengerparton vagy egy világhegy belseje. A hős érkezése, akit egy rémalak fogad a "kapuban" (aki mindig megöl), majd a labirintus következik, középpontban a Grállal, Aranygyapjúval, Gorgó-fővel és más ilyesmivel... és rendszerint egy sárkány vagy óriáskígyó őrzi...

Már idéztem valahol Louis Charpentier francia szerzőt és utazót, de nem állhatom meg, hogy megint ne tegyem. Charpentierről annyit, hogy könyvei beavatottságot tükröznek a nyugati ezoteriáról. 1905-ben született, a neve valójában álnév, s a titkok kutatása utáni vágya odavezette, hogy bejárja Egyiptomot és Libanont. Egy ideig Tangerben élt, ahonnan kutatóutakat szervezett a régi római Tingitania tartományban, köztük arra a helyre, ahol egykor Héraklész és Antaiosz megküzdött egymással. Héraklész egy ibériai földhídon jutott Tangerig, mely város akkoriban Ibériához tartozott, ugyanis délről egy széles csatorna vágta el Afrikától. A baszkokat a tízezer évvel ezelőtt elsüllyedt Atlantiszról származtatta, akik közvetlen leszármazottai a cromagnoni embernek. Rokonaikat az óceán túlpartján a majáknál vagy az aztékoknál találta meg. Azt is kifejtette, hogy a templomosok Baphometje egy athanor volt...

Charpentier írta:

"A Grál pontos jelentését nem ismerjük, éppúgy nem, ahogy nem tudjuk, mit jelent valójában Lucifer smaragdja, a Heszperidák aranyalmái, Hórusz szeme, az aranygyapjú, a törvénytáblák vagy a szent serleg...
Mindenesetre sejthető, hogy különböző elnevezések alatt, különböző formákban ugyanarról a dologról van szó.
Lehet, hogy maguk a szavak is egészen mást jelentenek ma, mint valaha eredeti jelentésük szerint. Olyan holt nyelvekből vettük át őket, melyek kabbalisztikus kulcsát nem ismerjük többé, s legendáik töredékesen maradtak ránk.
Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a civilizációk fejlődését elősegítő tárgyi szimbólumról van szó.
Szimbólumok, de egyben valóságos tárgyak is: különleges könyvek, melyeket az ősi „jelek" azon egyetemes nyelvébe írtak, véstek, faragtak, melyet sokáig egy ma már ismeretlen eredetű névhasonlítás révén „madárnyelvnek" neveztek; iratok, metszetek, szobrok, melyek a „világ kulcsát" adhatják meg...
Az efféle dokumentumok ellopása után jelenik meg a tolvaj népeknél a civilizáció vagy legalábbis (hiszen ezek határozzák meg a civilizációt) a civilizációs emlékek.
A legendákból csak néhány ilyen esetet ismerünk, de egész biztosan voltak mások is. Figyelemre méltó, hogy e dokumentumok <<átörökítése>> mindig harc vagy lopás útján megy végbe."

(Azt gondoltam, hogy meg van Neked Fulcanelli magyarul, csak éppen szóba került itt többször, és hogy mások is megismerjék, azért tettem be a packba...)