Na, itt van rögtön két részlet is, amelyek érdekesek lehetnek :-)

"Nibbánáról az európaiak legnagyobb részénél, dacára a kiváló tudósok által rég adott helyes magyarázatoknak, még mindig sajátságos fogalmak uralkodnak. Nibbána, szó szerint lefordítva: kialudva, eloltva lenni - mint egy láng, melyet a szél eloltott, vagy amely táplálék hiányában kialudt. Ebből látták aztán szükségesnek következtetni azt, hogy a Nibbána a semmit jelenti. Ez téves vélemény; a Nibbána inkább a legmagasabb átszellemülés állapota, melyről kétségkívül senki, kit még földi kötelékek bilincselnek, elégséges képzelettel nem bírhat.

De hát mi van a Nibbánában kioltva vagy elmúlva? Ki van oltva az élet-akarat, a törekvés a lét és élvezet után ezen vagy más világon; az a tévhit van kioltva, miszerint az anyagi javak valami benső értékkel bírnának, vagy maradandók lehetnének. Kialudt az érzékiség és vágy tüze, végképp kialudt az "énség" szállongó csalfénye. Pedig él a tökéletes szent, az arahat (csak az ilyen érheti el már ez életben a Nibbánát), a testben még tovább is, mert a tévelynek és az előbbi születések hibáinak hatását, mely működését már megkezdte, és éppen azért mutatkozik a jelenben, mint élő test - meg nem történtté tenni nem lehet; de a test múlandó, majd eljön az óra, midőn elenyészik. És akkor nem marad hátra semmi, ami okot adhatna egy új megszületésre, és az arahat bejut az örök békébe, a Parinibbánába (a túlsó Nibbánába).

A Parinibbána más vallástanok és a tudományos materializmus értelmében igenis teljes megsemmisülés, tökéletes feloszlása az egyéniségnek, mert a Parinibbánát elérőből semmi sem marad hátra, ami valamiképpen megfelelne az emberi fogalom szerint való létnek. Annak álláspontjáról azonban, ki az arahatságot elérte, inkább a világ az ő összes jelenségeivel együtt "semmi", egy tükörkép, egy csillogó szappanbuborék, és éppen a Parinibbána képezi a bejutást a valódi létbe, az örökkévalóságba, a maradandóságba, ahol többé semmi különbség, semmi harc, és semmi szenvedés nincs."

"Az "élet-akarat" (tanhá) kifejezése buddhista felfogás szerint nemcsak azt jelenti, amit az európaiak tudatos akarat alatt értenek, hanem a minden lényben (az állatokban és növényekben is) benne lakó, részben tudatos, részben öntudatlan "élet-ösztönt", a lét megtartására, a jólét és élvezet elérésére irányuló minden önző törekvés, indulat, vágy, vonzalom és idegenkedés összességét. Az európai olvasónak, ki a Tan valódi értelmébe be akar hatolni, a szónak ezt a jelentését kell mindig szem előtt tartania."

(Ez a tanhá az, amit Buddha a Második Nemes Igazságban a szenvedés okaként megjelölt. Fordítják vágynak, szomj-nak is.)