MINDENEK LEHETSÉGESEK.

 Máté 14, 13 – 21.

Ilyen kishitűek szoktak lenni Jézus tanítványai. Csak a nehézségeket látják: „Puszta a hely. Az idő már elmúlt.” Még amikor parancsot kapnak is, hogy mégis birkózzanak meg a nehéz helyzettel, csak az erők elégtelenségét emlegetik: „Nincs, csupán...” Nem tudnak elgondolni más megoldást, mint a feladat elől való meghátrálást: menjenek el az emberek máshová...

De ezzel szemben mindig ilyen kérlelhetetlen Jézus. Ő nem ismer meghátrálást. Az Ő parancsa: mindig előre! Nagy a sokaság és megéhezett? Ti fogtok róluk gondoskodni! Nem elég az erő? Kezdjétek el annyival, amennyi van! Ő nem azért jött el erre a világra, hogy másokra hárítsa azt, ami nehéz, hanem azért, hogy éppen azt végezze el, ami másoknak lehetetlen.

És mindig ilyen csodának a részesei végül is az Ő tanítványai. Amit el sem tudtak volna gondolni, az mégis végbemegy az ő kezük által. Viszik, viszik a sokaságnak a ki nem fogyó eledelt és mindenki megelégíttetik. És megtanulják újra meg újra a nagy leckét, hogy Jézussal együtt ők hatalmasabbak minden nehéz feladatnál.