Lutra 2010.08.18 0 0 89533 Szergej Jeszenyin Én vagyok Én vagyok a falu utolsó költője: híd az én dalom. A nyírfák tömjénfüstöt ontó búcsúmiséjét hallgatom. Aranyos láng pilléje rebben s elfúl a faggyú-mécseken. Kopott faóra üt rekedten, megőrli lassan életem. Szelíd mező... De holnap rajta mohó vas-vendég robog át, és tépi erőszakos karja a hajnalszínű gabonát. Idegen vaskarok, mogorvák, az ilyen dalt nem tűrik el. Kalász-lovak fejük lehajtják - nekik a régi gazda kell. Felsír velük a szél, az árva. Haláltánc von fehér lepelt... Az óra hördül nemsokára, rekedten mondja, hogy: betelt. /Rab Zsuzsa ford./