Leopold Staff

Ars poetica

Szívmélyi visszhang, foghatatlan
szól: "Fogj meg, el kell újra tűnnöm.
Késő ha színemből kifogytam,
s a semmibe sápadok innen."
Azóta űzöm, mint a lepkét.
Nem hogy a világ megcsodáljon,
csak azért, hogy felöltse testét
a perc - és te megérts, barátom.
S a vers a húrból felzenél és
új ütemei gyarapítják,
és tiszta mint a szembenézés,
egyszerű, mint egy kézszorítás.

_{^{/Vas István  ford./}}