Mi pont ezen vihogtunk tavaly, mert nekem a savasabbak jönnek be, kedvesemnek meg az édesedők. Arra jutottunk, hogy nem édesednek be: Lugas F1, Saint-Pierre, Korall; beédesednek: Cherrola F1, (Bp-i Kertimag) Mini Piros. A többi ültetettet nem írtuk fel ebből a szempontból.

A Cherrola attól még egy egész jó fajta, korán kezd teremni, sokáig terem és bőven, nagyra nő. És ha nem várom meg, hogy teljesen beérjenek a bogyók, hanem leszedem jó narancssárgán, akkor pont kellemes. Jó még a szintén a Budapesti Kertimag Mini Sárgája, ami egy koktélméretű, körte alakú, sárgára érő paradicsom. San Marzanoval is érdemes kísérletezni, bár ahogy észrevettük, talajtól függő lesz az íze. Meg talán még a Pantano. Meg a Manó, de az olyan kicsike. Idén jónak néz ki a Harzfeuer.

Nem jött be ízre a Sárga Königin, Kremser Perle, Rio Grande, Gardener's Delight, Hellfrucht. És sem ízre, sem növekedésre és terméshozamra nem jött be egyetlen kecskeméti fajta sem. Igaz, nem alföldön, hanem meszes hegyoldalban vagyunk.

Egyébként, azzal együtt, hogy ültettünk eddig vagy harmincféle paradicsomot, azt az igazi paradicsomízt, amit utoljára öt-hat éve éreztem egy barátom kertjéből való paradicsomon és néha nyomaiban egyes boltiakon, nem sikerült megtalálni. Fene tudja, miért. Nekem úgy jó a paradicsom, ha van az ízében valami közelebbről meghatározhatatlan 'mély' íz. Kicsit túlmutat a friss zöldség kategórián. Már gondoltam arra is, hogy nem feltétlenül a frissen szedett a tuti. Talán leszakítva, pár nap alatt valami ott átalakul benne, 'érik', mittudomén. Csináltam ilyet is, hogy tartottam pár napig, néha volt valami biztató íz, néha nem.