Konduktornak köszönöm a feladatokat, ki fogom nyomtatni és használni fogom őket.

Bezs: hát igen, azt hiszem én is hasonló cipőben vagyok néha. Szoktam látni egy sérült, talán Down kóros fiút, mikor ő hazafelé megy az iskolából, én meg Erivel épp sétálok, miközben ő alszik. A fiú sokszor szokott hangosan beszélni magában, énekelget, meg egy sor fura dolgot tesz, olyasmit, amit egy átlag gyerek nem tenne az utcán. Ilyenkor mindig gyorsan elhúzok onnan, ha meglátom és arra gondolok, hogy csak Eri ne legyen ilyen, mert akkor mit fognak hozzá szólni az emberek. Sokszor nem tudom, mit gondoljak, sokszor elmenekülök inkább, minthogy ezzel a ténnyel szembenézzek. Még akkor is, ha valószínűleg Erire is így fognak sokan nézni egy idő után.

Erinek egyébként nagyon jót tett az idei pancsi, már mozgatja mindkét lábát, megtanult gyugyborékolni is és körbe tud forogni az úszógumival is. Ezen kívül a beszéd is nagyon beindult, ősztől az oviban már valószínűleg a gyerekek is meg fogják érteni, akkor pedig végképp garantált lesz a siker.