Szerintem az, hogy egy szám az újságból egy betegség köré csoportosul, az uncsi lehet. Nem? Én nem vagyok kreatív, abszolút abból a szemszögből nézem, hogy én mit szólnék, hogy jön egy folyóirat rendszeresen, és abból héba-hóba érint egy probléma engem. Egy idő után azt mondom: minek? Szerintem témánként, és ne betegségre leosztva csináljátok az egész újságot. Persze a betegségeket is kell részletezni, de szerintem rovata legyen. Bocsi, véleményt kértél! Amúgy nagyon örülök a lendületnek, és hogy ilyen gyorsan haladsz, kitartást!!!

Konduktor! Üdv itt, köszi, hogy jöttél! Az én lányomnál a szakértői a Pethős fejlesztést nem találta helyénvalónak, mondván, ők abból indulnak ki, hogy az agyban van gond. Csak átfutottam a feladatokat, de tudunk hasznosítani. Köszi!

Lehet, hogy a következőkért megköveztek szavakkal, de leírom! Balatonon töltöttünk 3 napot. Az egyik nap volt ott pár család egészséges és sérült gyerekekkel egyaránt. Nem néztem annyira, szerintem 2, férjem szerint 3 sérült gyermek volt velük. Volt a múlt héten szó a sérültekhez való hozzáállásról. Most döbbentem rá, hogy nem tudom még mindig, mit kellene tenni. Annyira megrázott a látvány, hogy meg sem néztem őket rendesen... Egyszerűen sokkolt. Arra jutottunk, valószínűleg azért, mert nekünk is ez a jövőnk, azt láttam bennük. Szerintem első látásra látták ők is nálunk a gondot, láttam a hölgyön, hogy mosolyogva nézte a közgyógyos babakocsit, és a lányomat még ki sem vettem... Most éreztem először a többi emberen is ezt a fajta figyelmet. Szóval: ha még én is zavarban voltam csak attól, hogy ott vannak, gondoljátok el, mit gondolt, aki nincs ilyen helyzetben. Mondjuk, lehet, hogy ők meg nem csinálnak belőle gondot. Lehet, hogy ez az én mániám: egyrészt - mint írtam - a jövőnket látom, másrészt azt hiszem, hogy mindenképpen tenni kéne valamit, vagy beszédbe elegyedni velük, stb., és azért fújom fel? Nem tudom, de rosszul érzem magam azóta is, attól, amit ott éreztem.

Higyjétek el, nem vagyok rossz ember, csak tökéletes sem. Ezt meg kellett osztanom veletek. Ja! És félre ne értsetek, nem azzal volt gondom, hogy miért jöttek oda, hisz mi is ott voltunk, és ha megtehetjük, leszünk is!!! Csak sokkolta a lelkemet:(