már korán lemegyek a parkba és nézem a munkába sietőket. a férfiak földreszorított tekintettel mennek mint akiknek valami ősrégi vétek miatt kell mindennap bünhődniük, a nőknek a hűvös napnélküli levegö megfeszíti a mellüket és kifújja csípöjük körül az ágy melegét.
megsimítanám öket, de nem értenék meg, mint ahogy az a kis veréb sem érti meg amelyik a lábam mellett ugrálva ennivalót keres és ha felényújtom a kezemet, hogy megsimítsam tollait csak odébbrebben, meg sem tudom magyarázni neki, alkalmat sem hagy.

..