Régen azért volt szokás felülről-lefelé befejezni az épületet, mert azzal, hogy kiépítetted a szintet az alatta lévő födém megkapta az állandó terhelésből származó lehajlást. Utána már "csak" az esetleges terhek játszottak. Természetesen nem mindegy, hogy az épület egy lakóház vagy egy irattár vagy hogy hol van az a födém.

A födémet nem "érdekli" a az alatta lévő válaszfal, ő az erősebb bika, jó az extrém helyzeteket hagyjuk. Ezért, ha lehajlik, akkor a válaszfalban fog feszültség keletkezni, amennyiben rosszul van megépítve. Ha jól van megépítve a válaszfal, akkor nem lesznek durva repedések (nem írtam olyat, hogy mindig lesz repedés) A mai rohamtempóban épülő épületeknél kell valami, ami tud mozogni. Téglánál valami rugalmas kitöltés felül, gyakorlatban pur hab, gipszkartonnál kisebb lehajlásokat a szakszerűen kivitelezett fal fel tud venni (nem csavarozunk semmit a felső UD profilba) nagyobb, várható lehajlásoknál (1+cm) csúszó kapcsolat kell kialakítani.

Egy új épületnél, az első években várhatók esztétikai repedések, amíg "beáll" az épület. De ha rosszul van megcsinálva, akkor elég durva repedések lesznek a válaszfalban.

Egy kis fotó galéria: http://www.met.bme.hu/Letoltes-2009/REKO-I/FALREPED%C3%89S-2.pdf