Nem vagyok egy beszédes ember sem élőben, sem hálón.

De annyit beszéltetek róla, hogy végül nálam is bekövetkezett.

 

A hányás: Hétfő óta próbálkozom a határok felderítésével. Mivel a tészták már a második falat után megakadnak hiába iszom rá, más irányban kezdtem el tapogatózni.

Segítségemre volt ebben a tegnapi vendéglátás. Rájöttem felvágottakból és zöldségekből  probléma nélkül tudok fogyasztani. Pláne anyám által készített kechup-majonéz öntettel. Aztán jött az ebéd furcsa mód a sörtésztás hús is probléma nélkül lement, zöldségkörettel. És ezek után mákos és diós bejgli na meg alma torta :D

Pedig egész héten elakadt. Elgondolásom szerint vagy az öntet vagy a sörtésztás hús kellőkép felsíkosította a területet. Mint amikor a kijátszásnál mesélték, hogy egy ujjnyi zsírt kell lenyelni és aztán megy minden.

DE elbizakodtam és hibát követtem el. A ropit már nem szabadott volna megenni:(

Vagy 10 percig szenvedtem, aztán rájöttem ez nem  megy le. Bár az írások szerint óckodni kell tőle nem tudtam más megoldást a problémára mint a rókát.

Hozzá kell tenni, annyira utálok hányni, hogy más esetekben is inkább szenvedek.

Furcsa mód ez most egyfajta felszabadultság érzetet adott, és ami a legfurcsább számomra, hogy a szokásos savas szájíz nem jelentkezett. Magyarán valóban csak a nyelőcső tartalma jött vissza a gyomoré nem. Hát ezen is túl estem:)

Mellesleg tovább fogytam de a tegnapi vendégségnek köszönhetően majd a jövő héten készítek róla fényképet. Ma meg kimentem a "hegyekbe" tekerni ledolgozni a tegnapi dőzsölést, de sajnos defektet kaptam így a bicikli túra gyalog túrává avanzsálódott.

 

Röviden ennyi:D