Harcos Katalin

   Altató


A fáradt Nap lassan aludni tér.

Fejét felhőpárnára fekteti,

fülébe altatót dúdol a szél

s a Hold esti mesét suttog neki.



Hunyd hát le te is két álmos szemed!

Vállam legyen altató vánkosod,

hallgasd csak amit dúdolok neked!

Meglátod: a legszebbet álmodod.


Gyönyörű tájon két madárka száll…

Látod? Őket is várja a fészek.

Madár mamájuk csak azt lesi már,

hogy pihenjenek a kis csibészek.

Lent, a fák között kiscica oson.

Anyja aggódva már haza várja.

Öt testvére szunnyad a vánkoson

a pihe-puha kiscica ágyba’.



A ház mellett jókora kutyaól:

lakója Artúr, a hatalmas eb.

Most, este ő is csendesen durmol

és álmában nincs nála csendesebb.



Bent a szobában, a szürkületben

anyuka kislányát altatgatja:

ölben ringatva, bársonyos csendben

fülébe ezt az altatót mondja:



A fáradt Nap lassan aludni tér.

Fejét felhőpárnára fekteti,

fülébe altatót dúdol a szél

s a Hold esti mesét suttog neki…