A püspök inasa Creative Commons License 2010.08.07 0 0 419

Tegnap véget ért a nagy kaland, hazatértünk a Feröer-szigetekről. Nehéz most mit írnom, mert még eléggé az utazás hatása alatt vagyok, de elég sokat jegyzetelgettünk útközben naplószerűen, majd szépen formába fogom önteni, az egy jó részletes útinovella lesz majd.

 

Az biztos, hogy ez egy olyan hely, amihez eddig még hasonlón nem jártam, olyan táj, olyan közösség, ami biztos hogy unikum a világban. Az időjárás persze olyan volt amilyen, gyakran a teljesen áthatolhatatlan köd miatt 5 méterre sem lehetett látni, de ez már csak ilyen, ezen idegeskedni a Feröeren felesleges, ez hozzátartozik a hely szelleméhez. Sokszor átszabja a tervezett programot, hogy az ember az orrát se látja a "locsogó" ködtől (tényleg, ilyent még nem nagyon tapasztaltam, legtöbbször nem az esőtől lettünk csuromvizesek, hanem a ködtől. Feröeren a felhők mindig a földig érnek. De néha elég odébbmenni pár kilométert, ott meg süt a nap, ilyenkor egészen káprázatos a táj, minden vakító smaragdszínbe öltözik.)

 

Azért elég sok helyre sikerült eljutni - sok helyre meg nem -, jártunk Torshavnban természetesen, Saksunban, Tjornuvikban, Eidiben, Funningurban, Gjógvban, Oyndarfjordurban, Sorvagurban, Mykinesen, Klaksvikban, Kalsoy-szigeten és a Fugloy-szigeten Kirkjában és Hattarvíkban. Az árak azért gyakran földbe döngölik az embert, azt, hogy egy kávé 1.000 Ft, egy korsó sör meg 2.000 - nehezen dolgozható föl, szóval nem nagyon érdemes átszámolgatni, nem a mi dimenzióinkban gondolkoznak árügyekben.

 

Az emberi tényező nagyon pozitív faktor, a kisebb településeken és szigeteken nagyon nagy kedvességgel és segítőkészséggel állnak hozzá az idegenekhez. Előfordult, hogy miközben vártuk a hajót, kijött egy közeli házból valaki, és megkérdezte, hogy nem lenne-e inkább kedvünkre, ha a házában egy forró tea mellett várakoznánk, és nem kinn a hideg szélben, közben beszélgetnénl egyet. Máskor palacsintára hívtak meg, vagy éppen egy korsó sörre a közeli bárban. Szerintem máshol már régen kiveszett empátia, és közösségi összetartozás-érzés van még jelen itt.

 

No, most elkezdek fényképeket rendezgetni, de majd még jövök.