brekkancs Creative Commons License 2010.08.07 0 0 671
Nevetés... Kipányvázott szabadság. Mindent lehet akarni. Bármit. Nagyot. Csak megkapni bajos. Senki nem áll önmagában, ez még egy újszülöttnek sem kiváltsága, mindenki, aki elmúlt egy napos elkezd belebonyolódni a gubacsba. Őrült táncos, szálakra felfűzve, pördül és magára tekeri vagy kigabalyodik belőle, de a vége már rajta van, el soha nem engedheti. Vagy legalább a lenyomata megmarad. Belesül a bőrébe. De hát minek is mindet elengedni? Nincs élet szálak nélkül, az köt a valósághoz, viszonyít, fiókba rak, elrendez, kategorizál. Segít és akadályoz. Meghatároz, egyenget. Azon csillan más szál, azzal tekerődik össze eggyé örökre vagy időlegesen. Ha tépődik is egy vagy több, lobog az ember után.
Előzmény: brekkancs (660)