Harcra készen.           Nehémiás 4, 13 - 23.

"Vigyázzatok!" - mondta olyan sokszor Jézus. Nehémiás története is erről beszél.

Az éberség sokszor a győzelemnél is több. Nehémiásra váratlanul akartak lecsapni az ellenségei. Mihelyt megtudták, hogy készen várja őket, nem is mentek támadásra. Boldog órák azok, amikor keserves tusákban sikerül kivívnom a lelkem tisztaságát, becsületét, hűségét. De mennyivel boldogabb vagyok olyankor, amikor a kísértő harcba sem száll, mert ébren vagyok! (13- 15.)

De, ezt nem szabad elfelejtenem: az éberség nem öncél. Nehémiásnak nem az volt a főgondja, hogy vereséget ne szenvedjen az ellenségtől, hanem az, hogy felépüljenek a falak. A védekezés mögött tehát nem szünetelhetett a munka. Ne dicsekedjem azzal, hogy a bűn nem tud legyőzni. Az a kérdés, mire használom fel biztonságomat? (16 - 18.)

És az éberségnek - ez a legmegkapóbb vonás ebben a történetben - nem szabad véget érnie. Amikor a fenyegető veszély elmúlt is, Nehémiás emberei csak résen maradnak. Nincs egy vigyázatlan pillanatuk, míg el nem készülnek munkájukkal. Sokszor pihentetni szeretném lelkem feszült erőit. Sokszor úgy érzem, már nem vagyok veszélyben. De az életem épülete még nem kész! (19 - 23.)