Hát a férfikar, gyermekkar esetében esetleg beszélhetünk a birtokviszonyon kívül jelentéssűrítésről, de ezt egy melléknévképzős volta miatt kiabálóan melléknévi jelzős alakulatra ezt már nem lehetne ráfogni.

A 114. b) sajnos igazán szerencsétlen megfogalmazású szabálypont. Ha végignézi az ember a példákat, igen sok típust lát összezsúfolva, ráadásul a többségük nem is elégíti ki a szabályban megfogalmazott feltételeket. De jelen esetben amúgy sem játszhat, hiszen nem melléknévi jelzőkről szól. Fajtajelölő melléknévi jelzős összetételekről viszont nem is tud a szabályzat. – NB. Az egyértelmű fajtajelölő esetek azok, ahol az előtag önmaga alfogalma az utótagnak mint főfogalomnak. De az állatfajtanév-írási helyesírási szabályzat ezeket, tehát épp a prototipikus kategóriát is elkezdte különíratni, szóval a 114. b)-vel több mint csínyján kell bánni. (Azt tanácsolnám, hogy ha egy főnévi minőségjelzős alakulatot nem szótároztak egybeírva, és más szabálypont alapján se lehetne egybeírni, sose írjuk egybe, hacsak nem áll fenn a fenti alfogalom-főfogalom felbontás.)

A 107. b)-t melléknévképzős melléknevekre a legritkább esetben alkalmazzuk, csak két esetben szokott ilyesmi előfordulni: 1. Egy nagyobb részrendszer egységes kezelésekor (pl. izlandióra az angolóra stb. mintájára). 2. Akkor, ha aránylag erősen szükségesnek látszik egy létező szó szerintibb és egy szintén létező kevésbé szó szerinti jelentés szétválasztása. (Persze, lehet erőszakolt esetekre is példát találni, de semmiképp se bátorodnék fel ezek szaporítására.)

A 107. c) arról beszél, hogy ha nincs különösebb okunk az egybeírásra, de a helyesírási szótárak hagyománya az egybeírást mutatja, akkor van egy kiskapu. Itt az utóbbi feltétel nem teljesül.

Összefoglalva: A magyar helyesírás alapvetően különíró. Csak alapos okkal írunk egybe szavakat. A vegyes kar esetében ilyen alapos okról nincs szó.