Mostanában egyre jobban szembesülök azzal az emberi felfogással, hogy aki Katolikus az nem jó helyen van, mert az egyháza az ördögöt szolgálja. Aki még a tetejében karizmatikus is, annak meg már régen el kellett volna hagynia az egyházat és csatlakozni valamelyik Pünkösdista gyülekezethez. A minap egy hit testvérem azt írta: El kellene már döntened Katolikus vagy, vagy karizmatikus?
Ma egész nap ez járt a fejemben. Eldöntenem? El kellene hagynom az egyházat? De miért? Oda kellene mennem ahol csak karizmatikusok vannak? Mi értelme van ennek?
Hagyjak itt mindent? Aztán Isten szólt. Elém hozta a kovászról szóló példabeszédet.
Máté 13,33. És világos lett minden.A kovász nem válhat ki a tészta közül mert különben nem kel meg a tészta. Nem lesz ehető. Sem külön a kovász, sem a tészta. Ehetetlen külön mind a kettő.Ha nem teljesítem a kovászi feledatomat, hanem csak azt keresem hol érzem jól magam, bizony nem teljesítem Isten akaratát. A kovász külön, tészta nélkül egyszer csak kifújja magát és semmivé válik. Ki lehet dobni. Csak a kelesztendő tésztával együtt tudja feladatát teljesíteni. Nem választható külön a kettő.Szükségük van egymásra. És a katolikus egyházba van a kovásznak feladata.
De Isten itt nem hagyta abba a tanítást. Meg erősítette még egy igével is.
Ján.7,18 Aki önmagától beszél az a maga dicsőségét keresi, aki pedig küldőjének dicsőségét keresi, az igazmondó és nincs benne hamisság.

Köszönöm Uram a tanításodat!