Beütöttem a keresőbe, hogy "szútrák":

Lin-csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordult az apáthoz az egyik tanítvány.
– Mester! Írva van, hogy „egyetlen hajszál fölszippanthatja az óceánt, s egyetlen szem mustármag elnyelheti a Szuméru-hegyet”. Így van-e?
– Így van – felelte a Mester.
– Továbbá írva van – folytatta a tanítvány –, hogy „ha az összes tanításokon és magyarázatokon átrágjuk magunkat, annyit érünk el vele, mintha egyetlen hajszállal roppant teret akarnánk kitölteni”. Így van-e?
– Így van – vágta rá ismét a Mester.
A tanítvány folytatta.
– Valamint írva van, hogy „ha a világ minden titkát kitanulnánk, az annyit tenne, mint egyetlen csöppet pottyantani az óceán vizébe”. Így van-e?
– Így van – felelte harmadszor is Lin-csi.
– Akkor hát mondd meg nekem Mester – fogott a kérdésbe a szerzetes –, hogy mire való a Tanítás?
– Ajaj! Ajaj! – sóhajtozott Lin-csi. – Ennél a kérdésnél én is mindig elakadok. De még talán maga a Magasztos sem tudja, mire való a Tanítás. Híveim! Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a Tanítás és minden más emberi találmány – _vigasztalásra_ való. Minden csupán vigasztalás, semmi más. Vigasztalásként azonban mégis csodás. A Tanítás éppúgy, mint a többi elgondolás, mit elénk tárnak a tudós mesterek, az ábrázoló művészek, a poéták. Tudjátok meg szerzetesek, hogy azért van ez az óriás igyekezet, komoly iparkodás, mert az ember azt reméli tőle, hogy általa könnyebb lesz az élet és könnyebb lesz a halál. És azért, mert nincs más. Ez a legtöbb, amivel az ember segíthet magán. Alkot és prédikál – mondta szerzeteseinek Lin-csi apát, kolostorának csarnokában egy reggel, a Huo-to folyó partján.

SU-LA-CE: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában
(i.sz. 897)

http://www.daath.hu/showTopic.php?id=101