Persze, hogy nem könnyű és nem 5 perc, de ha az emebr ellentétes irányba halad, tévúton jár, vagy egy futópadot nyomtak alá és egy tapodtat nem halad, csak nem veszi észre, akkor úgy még nehezebb. Mert hát vannak ilyen trükkök ezerrel, ez az ördög műve, mert ő se lazsál eközben.

Krisztust nem megvalósítnai kell magadban egyedül, hanem meg kell tagadni önmagadata, felvenni a keresztedet és követni Őt. Ha Őt követed, akkor mész és akkor jó irányba mész. Ha önmagadból akarsz valamit formálni Te magad, vajon mi mást formálhatsz, mint ami addig is Te magad vagy? TZe irányítasz, nem jön külső segítség, a maximum is az lehet, ami Te magad vagy, a Te elképzeléseid, a Te fantáziád, a Te akaratod, stb.

Lelki vezetőm mondta, hogy mindenki szolgál valakit, mert nem lehet semerre se fordulni az arcoddal. Az ember alapjában véve mindig valamerre fordul és ha elindul, akkor arra halad, amerre fordult. Ha valaki önmagába néz, önmaga felé halad, ha valaki önmagát szolgálja, akkor egy szolgát szolgál, azt kaphat, amit egy szolgától kaphat. Azt kapja, ami amúgy is birtokában volt, így értelmetlen az önvád és önjutalmazás is. Ha viszont valaki egy szolga helyett az Urat követi, akkor az Úrtól kaphat olyat, amit egy szolga nem adhat meg neki. Akkor az arca a helyes irányba fordul, mert olyan útra lép rá, ahol egy nála nagyobbat követ, így magasabbra jut el, ha elindul.

Vajon miért az önmegtagadás az első lépés? Mert amíg nem lépsz tól önmagadon, addig sohasem fogod tudni önmagadat meghaladni. Nem fogsz semerre haladni. Mást se fogsz tudni követni. Ez a tipikus mentalitás az, amikor az ember szelektál, válogat mindenféle neki tetsző vallási tanításból, de a kritikát önmaga kezébe adja és gőgösen úgy gondolja, hogy ő jobban tudja a dolgokat mindenki másnál, aki előrébb járt nála lelkileg. Ez a "senki sem a mestrem és mindenki a mesterem" üres szlogenje is. Nesze semmi, fogd meg jól és ebbe kapaszkodva húzd ki saját magad a szakadékból, hajrá! Mert ha én egy nálam előrehaladottabb személy egyes tanítását elfogadom, másokat meg nem vagy egyénileg átértelmezek, akkor magamat tartom a legnagyobbnak, vagyis magamat követem, vagyis nem jutok egy lépéssel sem magam elé.

Az első lépést azzal teszem meg, hogy azt mondom: mond meg Te, merre lépjek és én akkor is követlek, ha még most nem értem, miért kell erre mennem, sőt akkor is, ha tuttira az ellenkező irányba érzem, hogy mennem kell. Mert ez nem érzelmekről szól.

Lelki vezetőm még azt a mozzanatot is, amikor az embrr a Jó és rossz tudás fájáról szakított, úgy magyarázza, hogy ezzel az ember maga akarta eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. Azóta se tudja ezt eldönteni, csak veri át magát folyamatosan...