Ha nincsenek állócsillagok, nincs semmi más csak a két egyforma tárcsa, akkor azok csak a másikhoz képest forognak, és a hatás szimmetrikus. Egyformák a két tárcsában a forgásból eredő hatások.

Az a gondom, hogy ez a kijelentés nem ellenőrizhető, viszont momentán nem tudok olyan kísérleti eredményről, amelyből erre lehetne következtetni. A forgás ténye (véleményem szerint) belülről is megállapítható. Ha egy zárt hordóban belülről viszgálódok egy giroszkóppal, akkor láthatom, hogy nem mindig ugyan arra a pontra mutat a giroszkóp, a Coriolis erőt is tapasztalhatom, a centrifugális erőt is.
Miért befolyásolná ezt a mérési eredményt a tőlem 10 milliárd fényévre levő álócsillag megléte, vagy hiánya? (Feltéve, hogy az univerzum egyébként mást nem tartalmaz.)
Különös képpen pedig a két forgás közül (mármint, hogy a két tárcsa most egymáshoz képest forog) miért kellene mindkettőben azonos erőhatásokat érzékelnem, vagy nem érzékelnem?