csaláncsuk (
nép.): a →rozsdás csaláncsúcs (
Saxicola /Pratincola/ rubetra).
csalifészek: néhány díszpintyfaj épít ún. csalifészket a fiókák felnevelésére szolgáló valódi fészek fölé, amely az ellenségeik megtévesztésére szolgál.
csaligalamb, csalimadár (gal.): a jól trenírozott röpgalamboknak a tenyésztő az ún. csalimadárral ad jelet, hogy visszatérhetnek a dúcba, azzal csalogatja őket vissza.
Az →angol tippler-tenyésztők leginkább fehér pávagalambot használnak erre a célra. (→keringő galambok; →röptetőláda )
csalogány:
1. a csalog(at) - vágyakozva hívogat szóból - a fülemülék;
2. álmoskönyvekben a szerelmi vágyakozás, a kellemes szexuális élmény jelképe;
3. átvitt értelemben a megnyerő hangú énekesnőkre használják (Blaha Lujza, a nemzet csalogánya);
4. a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó, szép énekhangjukról ismert →fülemüle nemzetség egyik fajának a nyelvújítás korából származó neve. Használják a kerti gezére is.
csánkízület: ízület az alsó comb és a csüd között,

melyet sokan tévesen térdnek vélnek.
csap (
gal.): →csapos .
csapadék: az eső és a zivatar nagy megterhelést jelent a madarak számára. A többség nem is szívesen áztatja el magát, hanem védett helyre húzódva próbálja szárazon tartani a tollazatát. Érdekes, hogy viszont az egyébként állóvízben nem fürdő papagájok szívesen "zuhanyoznak" záporban, ha nyilvánvaló, hogy utána lesz lehetőség a napon megszárítkozniuk.
Sajnos a zápor v. akár egy kiadós eső is komoly kárt okozhat a volier nyitott részében épített fészekben. A lelkiismeretes tojó testével próbálja védeni a tojásokat, s akár el is pusztulhat v. komoly megfázás miatt kerülhet veszélybe az egészsége.
Az eső befolyással van a postagalamb-versenyekre is. Érdekes, hogy a zivatarban a gyengébb képességű, kényelmes galambok törnek az élre. A meglepő tapasztalat magyarázata: a buzgó, életerős, kiváló képességű galambok ellenállhatatlanul törnek hazafelé, s a zivatar leveri őket. Ezzel szemben a bumlizók szépen elülnek az eső elől, s a zivatar elvonulása után szép kényelmesen "sétarepülve" nyernek.
csapat: embereknek, ill. állatoknak a többé-kevésbé rendezett csoportja. A csapatok kialakulásával, működésével kapcsolatos norvég kutatások érdekes tényekre mutatnak rá. Eszerint a hollóknál a fiatal madarak gyakran tömörülnek csapatba, amely legkifejezőbb megnevezés szerint bandának mondható. A tömörülés célja ilyenkor a felnőtt madarak élelmének megszerzése.
Sasha Dall biológus (Trondheimi Műszaki Tudományos Egyetem - NTNU) és brit társa Jonathan Wright (exteri egyetem) vizsgálatai szerint a Walesben tanulmányozott fiatal hollók nem ritkán 30 fős csapatokban kényszerítik meghátrálásra a felnőtt madarakat.
Más fiatalok az éjszaka közeledtével alkotnak ún. alvócsoportot. Egy ilyen kb. 200 fős alvócsapat néhány tagja alkonyattájt egy tetemre talált, amelyből nem lakmározhattak, mert a tetemet egy idős pár birtokolta. Reggel ezek az elzavart fiatalok klb repülési manőverekkel beszámoltak a lehetőségről a társaiknak és együtt indultak a zsákmányhoz, melyet a területet birtokló pártól sikerült is megszerezniük.
Ez a művelet több napon keresztül, mindaddig folytatódott, míg az élelemforrás rendelkezésre állt. És a bandák a szervezettség jeleit mutatva zárták ki a terület valódi birtokosait a lakomából.
A további megfigyelések szerint az ilyen esetek megerősítették néhány madár kapcsolatát és ezek valóságos bandakapcsolatban járták a vidéket és szereztek maguknak táplálékot.
(→mob )
csapatban repülők v. falkarepülők (gal.): a házigalambokon belül a röpgalambok egyik fajtacsoportja.
Azok a fajták tartoznak ide, amelyek 16-24 egyedből álló sűrű csapatban sokszor 2-6 órán át keringenek anélkül, hogy leszállnának.
Esetenként nagy magasságban el is tűnek a szem elől.
csapatmadarak (
→Agelaius ):
Brehmnél a csirögefélék legkisebb fajainak (9 faj) a családneme.
Egyenes csőrű madarak kerek v. lapos orommal. A kávák élei nem alkotnak egyenes vonalat, mert a hátsó részük az orrlyukak alatt tompa szögben megtörik, mint a sármányoknál.
A farkuk mindig rövidebb a szárnynál. A ...