A Hitelkárosultak blogon lőttem, milyen igaza van!

Megpróbálok rávilágítani néhány összefüggésre, remélem, hasznos lesz.

Én eleve a blog címét sem értem: Hitelkárosultak

Magyarországon nincs egyetlen egy hitelkárosult sem, maximum súlyos lelki problémával küzdő emberek. A blogon olvasható "rémtörténetek" inkább megmosolyogtatnak egy józanul gondolkodó embert, semmint azt gondolhatná, hogy úristen, mi történik itt.

Először röviden a bankok/lízingcégek/áruhitelt kínáló finanszírozók stb. felelősségéről:

- Teljesítménykényszer: A jelen évtized elejétől 2008 nyaráig tartott a hitelezés egyik "aranykora" Magyarországon. Ebben az időszakban a külföldi tulajdonosok (az OTP kivételével minden Magyarországon jelen lévő jelentős finanszírozó külföldi tulajdonban van) a világgazdaságban tapasztalt pénzbőség miatt öntötték a pénzt Magyarországra, a bankok/lízingcégek/áruhitelt kínáló finanszírozók stb. menedzsmentje pedig a minél nagyobb kihelyezésekben volt motivált, ezért kapták a bónuszukat.
Sajnos a nem megfelelő hitelezési kultúra és a külföldi tulajdonosok nemtörődömsége miatt elharapódzott a hitelezés, nagyon kockázatos konstrukciók nyertek teret a piacon.

- Nem megfelelő tájékoztatás: Ez sajnos egy rettenetes gumiszabály, amit nem lehet egységesen értelmezni. Mennyire kell egy ügyfél szájába rágni egy szerződés minden betűjét, hogy tudja, mit vállal? Magyarországon egyes felmérések szerint a lakosság 40%-a funkcionális analfabéta, vagyis nem képes hosszabb szöveget értelmezni, bár ismeri az ABC-t.
Nyilván egy ilyen embertől elvárni, hogy elolvasson és felelősen aláírjon egy hitelszerződést, kiegészítve egy üzletszabályzattal és egy ÁSZF-el + hirdetménnyel, kondíciós listával stb. nem okos dolog. Ugyanakkor nehogy már a bankokat hibáztassa bárki is azért, mert nem nézték eléggé ostobának a kedves hitelfelvevőt és egyáltalán szóba álltak vele.

- Nem megfelelően szervezett működés: természetesen előfordul, hogy pl. egy ügyfél nem kap meg valamilyen dokumentumot vagy nem tájékoztatják pontosan valamiről, ez azonban nem minősül szerződésszegésnek. A szerződésben minden le van írva, és nem hiszem, hogy ebben az országban bárkinek jogerősen igazat adott volna egy bíróság, mert egy bank az egyébként saját maga által összeállított szerződést megszegte.

- A marketing nem a nevelést, hanem az üzletszerzést támogatja: Sajnos nem látták be a bankok, hogy a valóban gondolkodni és fizetni képes ügyfélkört ebben az országban először ki kell alakítani, ami nem kevés pénzzel jár, most persze mindenki megtanulta 1 perc alatt, hogy mi is az az árfolyam stb., csak így nem puhára estünk, hanem arccal a betonra.
Mi magyarok sajnos ahhoz a világhoz képest, ahol ezek a bankok egyébként működnek (többségében német és osztrák tulajdonban vannak a magyar pénzintézetek, előfordul még egy-két olasz, francia, belga és holland) nagyon le vagyunk maradva nemhogy a pénzügyi kultúrát, de még az írás-olvasást tekintve is...

A hitelfelvevők felelőssége.

Rengeteg hibás döntés, csak címszavakban:

- Erőn felüli kötelezettségvállalás, a megfontolás teljes hiánya: amit adtak, mi elvettük és nem néztük, hogy ez mivel jár. Eladósodtunk svájci frankban, ami még a spekuláló befektetők között is "hot" eszköznek számít, vagyis rendkívüli árfolyam-ingadozásokra képes.

- Nem mértük fel, hogy nem teremtünk annyi értéket, a gazdaság reális teljesítőképessége nem engedi meg, hogy ennyire és így eladósodjunk.

- Nem fedeztük magunkat biztosításokkal arra az esetre, ha esetleg megszűnik a munkahelyünk, nagyon rosszul mértük fel a valós értékünket a munkaerőpiacon.

- Nemtörődömség, nagyképűség: senki nem vette a fáradságot, hogy tüzetesen elolvassa a szerződéseket, amiket aláír és pontosan értékelje, hogy ezzel milyen helyzetbe hozza magát.

- Egyszerűen be kell látni, hogy nem vagyunk azon a szinten, hogy ilyen tömegű hitelt kaphassunk, mint amit felvettünk az elmúlt 5-10 évben.

Én minden hitelfelvevőnek, aki bajba került és nem tud fizetni, a következő "menekülési sort" ajánlom:
1. Próbálja meg átvállaltatni a hitelét valakivel, még ha rá is kell fizetnie vagy elbukja a kezdőként befizetett pénzét.
2. Ha autóval maradt pácban, adja el ő (a behajtót megvárni=öngyilkosság), a maradék tartozásra pedig kérjen részletfizetést (ilyet szinte minden finanszírozó felajánl).
3. Ha lakással, akkor adja el, zárja le a hitelt és menjen albérletbe, mert csak így kerülheti el a KHR-t (korábban BAR).

Igen, ez rettenetesen kegyetlen, a pénz világa ilyen, most már mindenki megtanulhatta. Egy-két aláírásnak a következményei éveket vehetnek el az ember életéből, de azokért az aláírásokért csak magát hibáztathatja.

És hogy mik az összefüggések: a bankok a fenti, meggondolatlan döntéseik miatt megérdemlik, ha buknak egy nagy rakás pénzt a magyar piacon, mi pedig megérdemeljük, ha ezt a szerződések adta lehetőségeken belül megpróbálják bevasalni rajtunk. Szerintem a hitelfelvevőkre csakúgy, mint az egész országra, nagyon ráférne, hogy mindenki magába nézzen végre és elkezdje bent keresni a hibákat ahelyett, hogy állandóan másokat hibáztatunk (ez a kollektív, rendkívül súlyos lelki problémánk...).

A bankoknak meg csak hálásak lehetünk, hogy úgy adtak nekünk hiteleket, hogy nem volt mögötte gazdasági teljesítmény (igen, ez a kemény munka más szóval), de élvezhettük az új lakást, kocsit stb., még akkor is, ha ez csak néhány évig tartott... Mert ugye mindennek megvan a böjtje.