"Ha az ember önmaga ellen vét (bár ez kérdéses, hogy egyáltalán milyen értelemben beszélhetünk ilyenről, ha egyáltalán beszélhetünk, mert az ember szándékosan és tudatosan sosem ellensége önmagának az önfenntartási ösztön miatt)"

Nos, ezzel azért vitatkoznék! Itt egy kicsit elgaloppíroztad magad... ,-)
Szándékosan és tudatosan: soroljam? Elhízás, alkohol, dohányzás, drog, túlzásba vitt sport, szex, munka.... és akkor a lelkieket még nem is soroltam.

Isten mindezekért persze nem haragszik, csak hagyja a Törvényt műküdni. Meg is van az eredménye: betegség, halál. Ez ilyen egyszerű.

A mások iránti megbocsátásról. Istenhit, vallásos elmélyülések hiányában, az ember nem tekinti a másikat partnernek, hanem legyőzendő ellenfélnek. Fogalma sincs, h Isten minden élőt egyformán szeret, a hajléktalantól az akadémikusig.
Akkor miért is kellene egy leküzdendő féregtől bocsánatot kérni, hisze a verseny a lényeg, a győztesnek minden meg van engedve, a vesztes meg nagyon le van sz@rva.
Itt tartunk.
A feltételes módnak meg egyre kevesebb az értelme... ;-))