Vágyunk, de tavaly nyáron született a kisfiúnk és még idén is túl kicsinek ítéltetett egy ilyen hosszú útra ;-) Talán jövőre. Amúgy mi edzettek vagyunk, mert végül is kedves szülőhazánkról van szó ;-))) (Igaz, jó pár éve nem élünk ott.)

Elhamarkodottság: szerintem ezt is meg kell nézni. Nem lesz római meg középkori romok közötti mediterrán bóklászás, nem feltétlenül lesz nagy tavernázás meg tambura-zene sem, no de maga a tenger és a partja szerintem minden pénzt megér. A körülmények sokszor egy kicsit balkániak, az emberek egy kicsit bunkók és pénzéhesek, de mikor egy hűvösebb éjszaka után beúszol a teljesen sima és átlátszó tengerbe vagy száz métert, akkor minden a helyére kerül. Velem legalábbis így történt ;-))) Amúgy a szó klasszikus értelmében sajnos nem igazán van mit kirándulni/turistáskodni/csinálni a környéken. Ha pl. rossz az idő, akkor egy-két nap el lehet bóklászni Konstancán, de amúgy elég unalmas lehet, azt hiszem...

Kaják: az az igazság, hogy elég gömbölyűek voltunk a párommal, tehát készakarva kerültük a gasztronómiai kihívásokat. Vagyis simán lehet, hogy itt abszolút mellébeszéltem, mert nem igazán volt ez téma nekünk, sőt... Amit viszont mindenképp ki kell próbálni: a hamsie (vagy többesszámban hamsii) nevű szőröstül-bőröstül-belestül sütött apróhal, lehetőleg jó sok fokhagyma-muzsdéval.