Es mivel nem fejtetted ki az igazsag minden reszletet, ezert...

Csak ugye az emberi társadalomban, főleg a posztmodern társadalmakban a hierarchiában elfoglalt helyünket nem az határozza meg, hogy melyikünk izmosabb, gyorsabb futó, melyikünk tud erősebben harapni, morogni, stb, hanem biza a fogyasztásunk mennyisége is minősége.

Helyesen irtad: az IS.

Tehát a takarákoskodás, mint elvárás azért nem működik, mert pillanatnyilag a társadalmi státus a fogyasztással mutat roppant erős korrelációt: aki többet és jobbat* fogyaszt, az előkelőbb helyet foglal el a pecking orderben.

Pillanatnyilag elkepzelheto. Egy helyen, egy idoben, egy kozegben. De amint olvashattad, a lejjebb emlitett peldak pontosan azt mutattak, hogy csupan az osztonokre hagyatkozni - mikozben folyton-folyvast arrol hall/olvas az ember, hogy milyen mertekben tudatosabbak vagyunk korabbi koroknal - elegge rossz fenyt vet az effele kozegben elokre. Biztos van masik modja is a csipesi sorrend megteremtesenek.