Nézd, az a helyzet, h számomra Pál ... hogy is mondjam... nem az igazi. (Ez persze így baromi nagyképű, de mit tegyek?)
Ő egy megtért római krisztus-üldöző, aki valóban nagy tetteket hajtott végre, de ezek a feltámadási mondatok, nekem zavarosak.
Nekem a földi lét átmenet, egy hely ahol olyan tapasztalatokat gyűjtünk, amelyeket csakis a fizikai létben lehetséges. De számos szféra létezik még, ahol még leszünk, ahol sok egyéb tapasztalatokat kell gyűjtenünk, amíg végre Isten elé juthatunk.

Fogadni mernék, a beírt idézeteket csak nagyon kevesen értik, ráadásul jól, de mindenki szinte másképp.
Pl.: "Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot."
Ezzel egyet tudok érteni, azért, mivel világos, hogy a felsőbb rendű "romolhatatlan" "test", csakis szellemi test lehet, mert ami szilárd (fizikai, földi) anyag az mindenképp romlandó, vagyis vmikor elpusztuló.

Krisztussal semmi baj nincsen, csak arra kell vigyázni, vajon mindig úgy gondoljuk szavait, ahogy Ő gondolta...???