Ezer örömmel! Felkapnám akkor ezt a szálat. Szerintem a megbocsátás ennél többet jelent, egyenlő egy "kisebb" feltámadással. Ha emlékszel az inaszakadt történetére, ott a zsidók azon hördülnek fel, hogy Krisztus első reakciója a beteg láttán az, hoyg megbocsáttatnak bűneid, és ehhez csak istennek van hatalma. Egy karmikus gondolkodásmódban hasonló botrányt kelt ez. Éppen ezért gondolom azt, hoyg megbocsátani igenis isteni hatalmat jelent, amikor el van törölve a bűn következménye is, mintha buddhista nyelven fogalmazva a karmikus tartozás megszünt volna - ami náluk is hasonlóan lehetetlen, de nem is hiszenk olyan Istenben, mint a keresztények.

Ha valaki a bűn útjára lép, a halál útjára lép, mert a bűn zsoldja a halál. Ha megbocsátunk, ezzel eltöröljük a bűnt és annak következményeit, vagyis az embernek nem kell meghalnia, vagyis a halálból feltámadt az életre. A gyakorlatban ez azt jelenti, hoyg egyrészt sokkal komolyabban vesszük a bűnt is és a bűnbánatot is. De a bűnbocsánatot is. Mert Krisztus tanítványainak azt mondta, hogy akinek megbocsátják a bűnét, annak az égben is megbocsáttatik a bűne, a bűnbocsánat tulajdonképpen egy csoda! A valódi bánbánat-bűnbocsánat olyan erejű, hogy képes a halálból kiragadni az illetőt és újjászülni, letörölni minden vétkét és tisztaként tekinteni az illetőre! Bűneink bocsánata az örök életet is jelenti és a törvény alól való felszabadulást, ezt volt Krisztus hatalamas tette, nem kevesebb.

Sajnos alap esetben az emebrek nem így kérnek és adnak bocsánatot, sokmindent nem is oldanak meg. Arról meg nem is beszélve, hoyg sokan még egy bocsánatkérésig se jutnak el. De én úgy gondolom, hogy mindenki számára mégis ezt az idát kellene képességei szerint követni.