Az Utóvizsga szeremből című könyvből idézek: ..Tudod, Kicsim, ott álltam tőled sok száz kilométerre, hajnalok hajnalán, egy másik országban, és teljesen össze voltam zavarodva. Míg te talán velem álmodtál, és drága álmodban is vártad a ma estét, hogy újra megcsókolhass, én kis híján lefeküdtem egy másik nővel. Úgy éreztem, megcsaltalak, anélkül, hogy megtettem volna, és anélkül, hogy engedtem volna, hogy megtegyék velem. Elengedtél, törődve akartad, hogy eljöjjek, igaz szerelemmel vártál vissza, és én most itt állok a fürdőszobatükör előtt az éjszaka mocskára derengő hajnalon, és aki visszanéz rám, annak szégyenletes seb csúfítja a homlokát, és tíz köröm szántotta véresre a mellkasát. Szeress engem, Kedvesem, és még jobban vigyázz rám! Úgy félek, hogy elveszek!...” Nagyon szép történet.
Forrás: http://poerava.hu/