Lutra 2010.07.22 0 0 89435 Lakatos István A sötétség virágai. A sötétség virágait a pirkadat csengésbe hozza, holdhűvösen zizegni kezd a rozmaring, a hárs, a bodza. De bozótok félárnyain színszüneteiben a csendnek, fölfogni szemmel nem lehet, milyen iszonyatok derengnek. Az elködlés előtt milyen szétrúghatatlan szörnyek állnak, mily bőrváltó lényalakok szegélyén az érzékhatárnak. A mályvarózsa fölvacog, a fán fulladozik az illat. Némaságnak alávetett! barlang-homályod mire virrad? Lejátszódik az éj megint, bedől négy égtájról a távol — fölöttem üres csillagok irgalmatlan közönye lángol.