Vakszerelem

 

I.

Kinyújtom kezem

megfogom újjad

végíghúzom mutatóm

szép síma, ívelt köröm

gyűrűs ugyanez és mind

te is megteszed

tenyerünk olvad

több mint pontok

érzem vonalaid

godolatunk rezgéseit

csuklód felé csúszok

ereid ütnek,  erősebben

újbegyembe lüktetnek

ne ne szólj, csak mozogj

karodon semmi, betölti

markom, ahogy könyököd

átbukkan, és vállad felé

féltőn, remegve vonat

megőrjít vállmedred,

fogj meg kérlek, ülj ide

bennem vakcsend üzen.

 

II.

Ülünk és nézel előre

mintha nap látna

pedíg minden kép

kezünk játéka

tudnod kell zeném

tőled , lényedből ered

ringok előre-hátra

ütemed átveszem

megőrjít vállmedred

hangok tobzódnak

kórus énekük ugyanaz

nyakad bájos gida

barlangban szökdel

fényt hiába keres

állad, ajkad felszinez

álmaim egykori képe

anyám homályos sóhaja

apám borostás arca

csodás érzés, láthatom

imádlak tudom csak álom.

 

III.

Egészen ki vagyok

arcomon könny, sós

ujjammal homlokodik

lassan lépkedek

két botlás után felérek

hajad mint selyemfonat

hullámzó vad folyó

belemerülök, engedj

megfürödnöm habján

siklok, egészen vissza

megőrjít vállmedred

ringunk előre hátra

szerelmünk ilyen

kapkodom a levegőt

s adok belőle eleget

bár fényt is adhatnék

és tőled meg kaphatnék

hangunk csillog helyette

lássátok Ti többiek.