:-)))

Régen a gabonát életnek, mindennapi kenyerünknek nevezték. Aratása fárasztó, nehéz munka volt. A beérett kalászost a férfiak kaszálták, az asszonyok sarlóval, vagy puszta kézzel összegyűjtötték, kévékbe kötötték, "markot szedtek". A gyerekek is segítettek, "kötelet teregettek". Hónuk alá fogtak annyi rozsszalmából készült kötelet, amennyit elbírtak, s a marokszedők előtt bizonyos távolságonként a földre terítették. Ebbe kötötték bele a felszedett gabonát, ebből lett a kéve. Számolható rakásba gyűjtötték, s így nevezték hagyományosan keresztnek, kepének, kalangyának... A kepe, 15-20 kévéből rakott gabonakereszt.
A kévéket szekérrel szállították a faluba, a pajtába, vagy a pajta közelébe. Magas halmokba rakták, s a csépeletlen gabonahalmokat nevezték asztagnak. A pajta nagy, zárható építményét csűrnek, szérűnek nevezték, mert gyakran meghosszabbították a fedett bejáratot, ahol elfért a szekér is. Falára kissebb-nagyobb gazdasági szerszámokat akasztottak, mivel a pajtát nem csak tárolásra használták. Itt volt a kézi cséplés színtere.

:-)))

Sáriban már megverték a rézdobot:
keljetek fel, szegény kepés aratók!
Csináljatok harminc keresztkötelet,
úgy ad néktek a Hunyadi kenyeret.

:-)))

Cseng a kasza, meg az ének,
Az aratók nem henyélnek.
Kasza alatt dől a kalász,
Lesz belőle fehér kalács.

:-)))


ESTI HAZATÉRŐK

Már szól a pásztor vadgesztenye-sípja
Már esti bordás visszfény leng az éren
Két lány ül az aranyszénás szekéren
piros kendőjük galambica-gomba.
Az utat száraz porfelhő borítja,
a merülő Nap ferdén tűz a porba:
vörösréz-tenger árad a mezőnek.
Jön a gulya s a kaszások csapatja,
dús lárma-erdő hajlong és alatta
a békadal lágy páfrányai nőnek.

Weöres Sándor

:-)))

NYÁRI ESTE

Árnyak sora ül a réten.
Nyáj zsong be a faluvégen.
Zúg-dong sürü raj a fákon.
Békák dala kel az árkon.
Bim-bam! torony üregében
érc-hang pihen el az éjben.
Csillag süt a szeder-ágra.
Lassan jön a pásztor álma.
Rezgő-fü a feje-alja.
Nyár-éj ege betakarja.
Bim-bam! torony üregében
érc-hang pihen el az éjben.

Weöres Sándor

:-)))