Ezra Pound

Virginál

Nem, nem! Eridj. Épp most bucsúztam tőle.
Csekélyebb fény a bőrömet ne bántsa.
Mert levegőmnek új a ragyogása;
karja karcsú, de megköt ölelése
és betakar akár az éter fátyla;
mint édes lomb, finomság égi fénye.
Varázsfűt szedegettem közelébe:
legyek szinte az ő héjába zárva.
Nem, nem! Eridj. Még mindig itt a pára,
nyíresből tavaszi szél enyhesége.
Hej április az ágban, rügy kizöldül,
a tél sebe meggyógyul a kezétől,
a fák szaga hasonlít illatára:
e hölgy percei nyírkéreg fehére.

_{^{/Károlyi Amy ford./}}