Nagyon nem vagyok kibékülve a következő két jelenséggel. Általában újságírók követik el (és sohasem írók!).
A múlt idejű melléknévi igenévnek névszói állítmányként való használata jelen időben. Szörnyen hangzik és félreérthető. Abból a nyelvi babonából ered, hogy a határozói igenév használata germanizmus és ezért elvetendő. Sajnos éppenhogy a melléknévi igenév állítmányként való használata idegenes (angol, francia, német minta).
A jelzőként használt múlt idejű melléknévi igenévvel fejezzük ki a múlt időt, amikor azt a ragozott ige amúgyis kifejezi. Borzalmas!