'De pl. Isaac Asimov is Mensa tag, mégis "csak" sci-fi regényeket írkál, ahelyett, hogy inkább olyan tanulmányokat írkálna, hogy pl. miképpen lehetne tenni a globális felmelegedés ellen, vagy hogyan lehetne összebékíteni pl. az arabokat és a zsidókat, stb.....'
Hu...
Inkább az Amerikai Humanista Szervezet elnöki posztját kedvelte, azét a szervezetét, amelyről Vonnegut (aki Asimov halála után lett az elnök) olyasmit mondott, hogy nem sok mindenre jó, de a tagjai megpróbálnak jó emberek lenni, hátha segít másnak is ebben.
Ja, igen, szóval Asimov majdnem 20 éve igazoltan hiányzik az ismeretterjesztésből... de addig ott volt, és történetesen éppen a globális felmelegedés volt az egyik témája, egy - civilben szintén sci-fi szerző - írótársával írt ismeretterjesztő könyvének
http://www.amazon.com/Our-Angry-Earth-Isaac-Asimov/dp/0812520963
Ismeretterjesztőként, szabadgondolkodóként korábban is írt: az A Hold tragédiája c. esszékötetében pl. még egy saját naptárrendszert is kidolgoz, amely egyszerű és nagyszerű, tkp. csaknem zökkenőmentesen be is lehetne vezetni.
http://users.atw.hu/asimov/downloads/hold.zip
Humanistaként biztosan örült volna, ha a vallásháborúk ellen tudja a megoldást, de ortodox zsidó szülők ateista gyermekeként nem valószínű, hogy pont tőle fogadták volna el... Mindenesetre megtette azt a keveset, amit ezzel kapcsolatban egyáltalán lehet:
Utolsó önéletrajzi művében Asimov ezt írta: „Ha nem lennék ateista, olyan Istenben hinnék, aki nem a szavaik, hanem a teljes életük alapján menti meg az embereket. Azt hiszem, inkább választana egy őszinte és becsületes ateistát, mint egy tv-szónokot, akinek minden szava Isten, Isten és Isten, de minden tette aljas, alávaló és tisztességtelen.” Ugyanezen könyvben szerepel az a nézete is, hogy a pokol valójában „egy szadista képtelen álma” durván hozzáragasztva egy irgalmas Istenhez. Ha még a kormány is képes megnyirbálni a kegyetlenkedést és a szokatlan büntetéseket - gondolta Asimov -, mért pont a túlvilágon ne lenne minimalizálva a büntetés? Asimov elutasította az eszmét, miszerint egy emberi hit vagy cselekvés végtelen megtorlást vonhat maga után. Ha létezik egy túlvilág, ahol az épp elhunytak fölött ítélkeznek, a leghosszabb és legkeményebb büntetést biztosan azok kapnák, akik „Istent rágalmazták meg a pokol feltalálásával”. Ahogy az a Treasury of Humorban („A humor kincstára”) és az Asimov Laughs Againben is olvasható, előszeretettel mesélt vicceket a keresztény Istenről, a sátánról, az édenkertről és egyéb vallási témákról, azzal a szándékkal, miszerint egy jó vicc gondolatébresztőbb lehet, mint több óra filozofálgatás.