borzimorzi Creative Commons License 2010.07.09 0 0 2356
OFF

Anyukám, szegény, nagy bajban lett volna, ha ennek alapján próbált volna engem bekategorizálni. :-) Mit mondanál egy olyan három-négy évesről, aki a játszótéren az első 20-40 percben lelkesen részt vesz a játékban, hintázik, sorban áll a csúszdához és homokvárat épít stb. Ha valamit nagyon kitalált, akkor nem hagyja, hogy elvegyék tőle az ahhoz szükséges eszközt, akár orrba is vágja az agresszív próbálkozót. Aztán a zajtól és a melegtől úgy elfárad, hogy se szó, se beszéd, abbahagyja, amit addig csinált. Feláll, elvonul a relatíve legkevésbé zajos helyre, ott lefekszik akárhová, összegömbölyödik, és már alszik is. Padon, füvön, homokban, de még aszfalton vagy betonon is, ha árnyékban van és nem forró. Gyakorlatilag 30 perc leforgása alatt bemutattam mind a három általad felsorolt viselkedést a kooperatív játszótól a verekedősön át a magának valóig. Ja, és ezt rendszeresen. :-)

Ha szundítottam, már csak fel kellett venni, és haza kellett vinni. Nem tétel, hogy hogyan. Apukám például a két bokámnál fogva, a válla felett átvetve, a hátán lefelé lógatva vitt sokszor, de semmire nem ébredtem fel. Az ujjai közt kilógott a két talpam felfelé, de szilárdan fogta a bokámat. (20-25 év birkózás után elég erős a fogás akkor is, ha csak az ujjait használja valaki.) Soha még csak le sem horzsolta a bőrömet, de akár 2 ujjal is megtartott. Akár úgy, hogy kézzel kapaszkodtam, akár úgy, hogy rágörbítette a két bokámra a mutató és a középső ujját. Nagyon sokáig elbírt így, kb. amíg el nem értem a 43-45 kilót.

Csót:
b
Előzmény: *Twiggy* (2314)