Az iskolákban általában nincsenek fejlesztő pedagógusok, honnan is tudnák a bérüket kigazdálkodni? Ráadásul annyiféle lehetséges diszfunkció létezik, hogy képtelenség volna mindegyikhez hozzáértőket tartani. Plusz még pl. a gyerekorvosok sem képesek felismerni a legtöbb mentális eltérést, sőt, a nevtanok zöme sem nagyon jeleskedik ebben, honnan tudná ezt mondjuk egy alsós tanítónéni, aki amúgy egy tündér és imádják a gyerekek, ám esetleg 30 éve végzett, amikor a ma már ismert problémák zöme még fel sem volt találva, nemhogy praktikus oktatást kaptak volna róluk a tanítók?

Itt ezerszer inkább a szülő felelőssége várható szerintem. Az eltérő fejlődésmenet már pár éves korban kiütközik, tessék szépen a gondos szülőnek ezt észlelni, nem hagyni megnyugtatni magát olyan sablondumákkal, hogy "ááá, a gyerekek nem egyformán fejlődnek, majd behozza", meg "áááá, csak a szülők válása viselte meg a gyereket", meg hasonlók, hanem igenis tessék utánajárni idejekorán a furcsaságoknak, és aztán már ennek szellemében megtervezni a gyerek iskoláztatását.

Nem mindegyik gyereknek megfelelő a "sarki" suli, hanem bizony, van, akinek a fejlődési differenciája miatt szaksegítségre van szüksége, amit a "körzetesben" korántsem biztos, hogy megkap, és ezért nem a "körzetes" a hibás, az aktuális miniszter színe vagy hovatartozása pedig végképp nem releváns ez ügyben.