Lutra 2010.07.05 0 0 89381 Csengery Kristóf Az kinek nincs háza Legyen tiéd, ha kell, az imádott szerencse Az kinek nincs háza vetett ágyban nem alhat erdőn hál mezőn jár vadak közt lel nyugalmat vánkosa az éhe lepedője a kétség be is betakarja bársonyával a kék ég zápor mossa orcám szél szárítja ruhámat sej aratni hívott mezejére a bánat levágtam a búzát kötve szunnyad a kéve könny lett a fizetség mást nem kaptam cserébe könnyem gyöngy ha volna kincsem lenne temérdek laknék palotába’ szolgálnának cselédek tükreim közt várnám mit dajkál a jövendő de a könny csak harmat felszárítja a kendő kincsem ha teremne irigyemre találnék úgy járna utánam mint az estvéli árnyék aranyam ezüstöm ugyan hová tehetném vállamon tarisznyám szívemben van szerencsém