Volt itt (vagy a másik, hasonló témájú topicban) egy pasi, aki őszintén bevállalta, hogy ő "úgy működik", hogy előbb-utóbb (inkább előbb) egyszerűen megunja az aktuális partnerét, elege lesz belőle és bár "valahol szereti" az éppen aktuális barátnőt, valahogy elekezdi nem megkívánni, valami újra vágyik (még ha az nincs is épp láthatáron)

Na most ha valaki ilyen, akkor rendben van - ne nősüljön, vállalja be őszntén, aztán bízza a partnerre, hogy ehhez alkalmazkodik (a kihajításáig) vagy sem.

 

Arra lennék kíváncsi, vajon a valóságban hány ilyen pasi van....

 

Olyan, aki nem látja előre, el sem tudja képzelni, hogy az imádottal való együttélés mennyire lesz más, mint amikor csak hetente négyszer "kellett" találkozni valakivel, de amúgy az ember nyugodtan, függetlenül lehetett magányában, a haverokkal, csinálhatta a "dolgait", menyire lesz unalmas, teher - hogy naphosszat együtt kell lenni, hogy miképpen fog alkalmazkodni, ahhoz, hgy nem csak tőle függnek a dolgok, mennyire képe s(vagy éppenhogy nem képes) majd alkalmazkodni.

Mennyire fogja elviselni a beszóldosást, azt, hogy nem neki van mindig igaza....na, nem sorolom tovább - mind tudjuk milyen valakivel együtt élni álom helyett a valóságban.

 

Lehet, az ember csak akkor tudja (meg) magáról, hogy nem igazán alkalmas az együttélésre, nem lett volna szbad ennyire elköteleződni - vagy nem azzal, akivel épp együtt él - amikor már eléggé kőső (ott a gyerek, naykában a kölcsön épp karrierépítésben van, ezer és egy baja van)

 

Szerintem sokan vannak, akik a konvencionális, hagyományos együttélésre tulajdonképpen "relatíve alkalmatlanok" és ha ezt még megfejeljük egy kis munkahelyi sikertelenséggel, pénztelenséggel, túl sok pisztergálással a házasárs, a szülők, az akárkik részéről, akkor máis nem leszünk olyan messze attól, hogy az embernek nagyon tele legyen a hócipője az egésszel; márpedig ha az embernek tele van a hócipője az egésszel, akkor nem biztos, hogy épp a szex lesz az, ami megnyugatja, amitől jól érzi magát, sőt, abból is elege lehet

(Duplán elege lehet, ha épp annak kellene lennie a "céltárgynak", akiben a bajai egy jelentős részének okát láthatja)

 

Szerintem ha 3 év alatt eljut valaki odáig, hogy nemigen kell már a társa, akkor erősne el kell gondolkodni azon, érdemes-e még egy évtizedet nyüglődni mellette, mire végelg belátja, hogy nam lesz ebből élőhelott.

Van pár lehetőég - itt sokszor elmondták ezeket: nagy beszélgetések, őszinte kitárulkozások, szakember, érzelmi zsarolás, környezet- életmód, munkahely-, dizájn-változtatások, de ha ezek nem seígtenek, akkor nincs tovább...:(((