Kedves Levelezőtársaim!

Azt kell mondanom, hogy minden szülő és nagyszülő megegyezik abban, hogy remek a katonavárosi szánkódombnál levő játszótér. Kisunokáim szinte az egész napot ott töltik, de a többi kisgyerek sem tud betelni vele. Ha esteledik, hallom a könyörgést: - Csak még egyszer hadd csússzak le, Anya! (Apa, Mama, Papa.)

A gyermekekre felügyelő felnőttek furcsállva néznek rám, amikor napi szórakozásomat űzöm. Szedegetem össze a játszótéren a szemetet. Van ugyan szeméttároló, de akik a sörösdobozokat, mindenféle műanyagzacskókat, pillepalackokat, cigarettacsikkeket eldobálják, nem tudják, hogy mire szolgál aszeméttartó. (Nem a gyermekekre felügyelő felnőttek az elkövetők, még cigarettázni sem láttam senkit. De nem láttam a kisgyermekeket sem szemetelni.)

A játszóteret mindenki dicséri, a padokat azonban sokan hiányolják. Amikor a régi játszótérnél volt három pad, abben sem volt semmi köszönet. Ép állapotban csak egy-két napig voltak rendeltetésszerűen, tehát ülésre használhatók.

Ismerjük Pythagoras tételét. Tehát tudom, hogy az átlós út rövidebb. Azzal, hogy a téren, a gyermekek között végighajtanak a földúton az autósok, legfeljebb 50 métert takaríthatnak meg. Lehet, hogy a fröldút két végpontját kellene lezárni, de el tudom képzelni, hogy valaki saját akaratából nem hajt a kicsinyek közé.

Holnap, amikor megyek szemetet szedni, megfigyelem, hogy fogy-e a téren áthajtó autósok száma.

Tisztelettel:
Gál Zoltán