Tudom én, tényleg szép, de hát miért ne kekeckedjek egy kicsit, amikor annyira jólesik!:-)

***

Botár Attila

Madárijesztő monológja

Az idő tája szüli nyomait
és elveszíti aztán ugyanitt
a kérdéseinkre kurtán felel
vidéki zöngék tájszó hagyja el
az ajka félig nyitott kapuját,
Zarándokom, a gaz egyre bujább
rongyokba négy égtáj öltözteti
egy torony tál harangszót küld neki
de ha mégsem? már el se kárhozik
Jézus érte is ült szőrén csacsit
feszült feszítvén s bűntől oldozott
ilyet is aki áll esőt napot
fél lábon rongyban inkább csupaszon
tudatja: szép, csak nincs rajta haszon,
a világ szép és éld ahogy tudod
te is Zarándok nézd meg e zugot
s felejtsd hamar: a világ köldökén:
Madárijesztőn pihen meg a fény:
a tengelyen: csak bot-rongy öltözék.
Ne keresd. Máshol s máskor nincs közép.